G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz

naplókönyvbe: „Kossuth". Majd az „Útlevele kitől s honnan?" rovatba - némileg szabálytalan módon - bejegyezte: „Magyarok Mózesse". Néhány év múlva, 1857. május 28-án egy másik kocsi, a város híres ötösfogata haladt át Debrecen város egyik kapuján. A kapuőrnek ezúttal eszébe sem jutott megállítani az utazót, akit fényes katonai kíséret követett. A kocsiban I. Ferenc József császár és felesége, Erzsébet ültek. A császári pár ezen a napon értesült arról, hogy gyermekük, Zsófia főhercegnő meghalt, s siettek vissza Budára. Az ötösfogatot hajtó kocsis mesteri kézzel irányította lovait, de a hortobágyi homoktengerbe érve, azok egyre lassabban haladtak. A császár megsürgette a kocsist: „Gyorsabban, gyorsabban", de az nem volt hajlandó kínozni lovait. „Ha nem hajt gyorsabban, leszállíttatom" — mondta a császár, s amikor a kocsis ezt a kíséret egyik tagjának fordításában meghallotta, visszaszólt: „No-no, csak nem teszi. Vittem mán én nagyobb urat is". A császárt a válasz meglepte, s egyik kísérőjével megkérdeztette, ki az a nagyobb úr. Mire a kocsis tisztelettel megemelte árvalányhaj bokrétás kalapját, s megilletődött hangon válaszolta: „Hát Kossuth Lajos ű felsége". Igaz-e ez az anekdota vagy sem, nem tudni. De a három eset, a két megtörtént és az az egy, amely megtörténhetett, együttesen jól mutatják, mit jelentett a magyar nép számára Kossuth Lajos. Azt a politikust, akinek a neve a foglalkozása is; azt a népvezért, akinek magától az Úristentől volt küldetése, hogy az ígéret földjére vezesse nemzetét (hogy oda ő maga ne léphessen be); azt az embert, akinek a méltóságát nem kellett nagy múltú családdal, koronával és rendjelekkel igazolnia, mert maga a nép tartotta őt felkentjének. Ót nevezte az ismeretlen népdalszerző édesapjának, egy másik Magyarország szószólójának. Az ő fejére kért zápor áldást a Kossuth-nóta egyik változata. Az emigráns Kossuthot vigasztalta a nép: „Ne sírj, ne sírj, Kossuth Lajos, / Lesz hazádnak szabadsága", s az ő visszajöttével vigasztalták egymást az itthonmaradottak: „Magyarország dolga bajos, / Mert nincsen bent Kossuth Lajos. / De ha bejön Kossuth Lajos, / Mindjárt nem lesz semmi bajos". Mi jut ma Kossuthról az átlagember eszébe ? Szókapcsolatok: Kossuth-nóta, Kossuth-szakáll, Kossuth-kalap, Kossuth-címer, Kossuth-bankó - egy kultusz tartozékai. Egy olyan személyiség, aki még ilyen hétköznapi tárgyakra és jelenségekre is rányomta a bélyegét. Hiszen a Kossuth-nóta eredeti szövege így szólt: „Esik eső karikára, / Barna ifjú kalapjára. / Valahány csepp esik rája, / Annyi csókot kapott szája". Hiszen Kossuth-kalapot és Kossuth-szakállt hordtak már Kossuth előtt is. Hiszen a Kossuth-címer nem Kossuth címere, hanem az országé. S érdekes a Kossuth-bankó elnevezés is. Hiszen Kossuth volt az egyik legrövidebb ideig ténykedő magyar pénzügyminiszter, s mégis egyedül az ő neve maradt rajta az általa bevezetett pénzen. S mi jut még az emberek eszébe? Szállóigék. A biblikus eredetű, a kevésbé tájékozottak számára ma már megmosolyogtató képzavarként ható hasonlat a poklok képtelen kapuiról, amelyek nem fogják Magyarországot megdönteni. A Kossuth 12