G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Tompos Lilla: 48 hatása a magyar viseletre

hímzett, korona nélküli „Kossuth címer"- rel.

7 Viseleti darabok is őrzik a nemzeti színeket, Batthyány Lajos az első felelős magyar kormány miniszterelnöke e színekből készült bársonymellényt viselt - halála után özvegye ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak,

8 Petőfi naplójában emlékezik meg egy piros-fehér-zöld főkötőről, melyet ifjú felesége, Szendrey Júlia varrt magának, míg ő a Nemzeti dalt írta.

9 A fekete, zsinóros magyar öltözék is ezekben a napokban vált ismét divatossá, ezt viselte Petőfi és a forradalmi ifjúság, de Podmaniczky Frigyes báró is pitykés dolmányban, teljes díszben készült, hogy az pozsonyi országgyűlésen elvégezze mindazt, ami rábízatott.

1

0 Külön egységet képeznek a viselettörténet dokumentumai a kékkel, vagy pirossal és zölddel színesen nyomott kendők. Rézbemetszett portrékkal, címerekkel díszítették, emlékként adták egymásnak a szabadságharc alatt és kegyelettel őrizték meg azokat utána; kékfestő kendőn láthatjuk Kossuthot

1

1 és Széchenyi portréját a Lánchíddal együtt (Széchenyi nevét a szabadságharc után levésték a mintafáról).

12 Nemzetiszínű kerettel Kossuth ifjúkori portréja mint nemzeti gárdista „als Nationalgarde" - és Klauzál Gábor, az első felelős magyar minisztérium földművelés- ipar- és kereskedelemügyi minisztere- arcképe is megjelent.

1

3 A szabadságharc elbukott, a volt császári honvédtábornokokat és a miniszterelnököt kivégezték, sokakat bebörtönöztek, mások emigráltak, a megtorlás évei következtek. 1849 telén kiplakátolták: „...ki Februarius 3-tól kezdve veres tollat vagy szalagot, vagy veres szegélyű fekete szalagot, vagy bárminemű szabadság kori jelet és nemzetőrségi köntöst viselend, minden különbség nélkül be fogatik és katonaság közé soroztatik'

i

4 Eltűntek hát a „szabadságkori jelek" a felszínről, de megjelent a trikolór a tárcákon, pénztartókon, melyeket asszonyok hímeztek, kötöttek férjeiknek. Feltűntek az öltözékek szegélyein, amire az 1850ből keltezett a Militar-Distrikts-Commando által kiadott tiltó rendelkezésből következtehetünk; „...pörge kalapot, tollat, trikolór szegélyt viselni nem szabad. S buzgón konfiskálta a pörge kalapokat, tollakat, trikolórokat. A lapok az amnesztia hírét hozták, s befogták a szabólegényeket, kik tán csak azért tették föl, hogy a szobalányok szebbeknek tartsák. Ezek ellen voltak akkor a razziák s nem a csirkefogók ellen. "

1

5 Ennek a rejtőzködve ellenálló szándéknak talán a legmeghatóbb példája az a sötétkék posztóból varrt, feketével zsinórozott békési ujjas, melyet a Néprajzi Múzeumban őriznek. (1. kép.) Hat-hétéves fiúcska számára készülhetett, zöld posztóbélése, pirossal és fehérrel szegett belsőzsebe a nemzeti színeket rejti, fehér pamutfonallal, sűrű öltéssel belehímezte készítője, Lipcsei Gábor a nevét és a babérágaktól övezett magyar címert. (2. kép.) Ez időtől kezdve komponálták bele a kalotaszegi női mellesek hátoldalának burjánzó hímzésébe a címert. Az ujjatlan, bőrből készült ruhadarab egész felületét beborítja a sötét bordó, zöld, barna, fekete, gyapjúfonalas, virágos-leveles hímzés, 122