Lábadi Károly (szerk.): A Grassalkovichok kora (Gödöllői Múzeumi Füzetek 3. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

G. Merva Mária: A barokk főúr irodalmi kalandja: Grassalkovich Antal beteges és unalmas gondolatai

III. A mű. - Beteges és unalmas? Grassalkovich Antal is birtokában volt mind a retorikai, mind a poétikai képzettségnek és képességeknek. Ezen tálentumok híján aligha futhatta volna be szédületes karrierjét. Az írásbeliség azonban nála a hivatalos levelezésekben, jelentésekben, építési tervek véleményezésében, határperes akták kiállításában nyilvánult meg. írt naplót (diarium) latinul háborús élményeiről, de azt nem publikálásra szánta. A Beteges és unalmas gondolatai című munka viszont kifejezetten a közlés szándékával íródott. Ez már a címben is kifejeződik. - a magyar nyelvtudomány szeretőjének (azoknak, akik fontosnak tartják a magyar nyelvet) - hazája reménységének (hazája reménységére, jövőjére, fejlődésére szolgál majd ez a könyv, ő ezért írja). A tudatos publikálás szándékát mutatja „Az Olvasóhoz" című .bevezető szöveg is: „A könyveknek és az embereknek abban egy lévén a Sorsok, hogy mindeneknek nem tettzhetnek, ezen unalmas gondolatok is mást nem remélhetnek. De mivel beteges ember betegeskedésének gyümöltsei, úgy tettzik, mindenkoron inkább Szánakodásra mint-sem rágalmazásra méltók lesznek". Ebben az előszóban is a nemesi irodalomszemlélet fejeződik ki, mintegy bocsánatot kér azért, hogy irodalmi mű írására vetemedett. Mintha azt restellni illene. Nemcsak unalmasnak, de betegesnek is minősíti gondolatait. A XVIII. századi nemesi fölfogás szerint mindenképpen abnormális, deviáns, ha valaki firkálással tölti a drága idejét. Ez a nézet Grassalkovich néhány aforizmájában is kifejezésre jut. „ Verss csináloknak legjobb mesterségek a szép hazugságoknak ki gondolása, azért nem csuda: hogy némelly gaz erkölcsű emberek, azoktúl számtalan nyomtatott versekkel dicsértettek, mert valóban a papirosnál nagyobb tűrésű állapot nincsen, a ki mindent magára irattny, s nyomtattattny ellszenved, a' melly ezen unalmas könyvecskének is szerencséje, a' ki másképpen olvastattny szerencséjét érdeme szerint soha sem remélhette volna." (EK 338.) ,,A' bal erkölts némineműképen Annya a' jónak. így a harag bátorságot okoz, az othon henyélés tanúit embereket ..." (OSZK II. 82.) 66