Lábadi Károly (szerk.): A Grassalkovichok kora (Gödöllői Múzeumi Füzetek 3. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

Szilágyi András: Hann Sebestyén két magyarországi ötvösművéről

1725. évi inventáriumában olvasható: „egy négy ezüst lábú, kívül és belül megh aranyozott Srófos Palaczk". Ez az adat sajnálatos módon nem ad felvilágosítást arról, hogy a műtárgy mikor, s milyen úton jutott az Esterházyak tulajdonába. Ily módon - egyéb források, adatok hiányában megrendelőjére, azaz a készíttetőjére vonatkozóan csupán sejtéseink lehetnek. Mindenesetre tény, hogy Esterházy Pál (1635-1713) - 1681-től Magyarország nádora, 1687 óta a Német-Római Szent Birodalom hercege az 1690-es évek folyamán élénk „hivatalos" kapcsolatban állt az erdélyi Gubernium számos tisztségviselőjével. Elképzelhető, hogy ez utóbbiak egyike ajándékozta meg a nagyértékű, becses ötvösmunkával a nádort, kora egyik legismertebb műgyűjtőjét és műértőjét. Megjegyezzük még, hogy Hann Sebestyén az 1680-as években készített egy hasonló méretű, s hasonlóképpen díszített gyömbértartót. Ez utóbbi darab - címereinek és feliratának tanúsága szerint - eredetileg Felvinczi Miklós és felesége, Macskási Anna tulajdona volt, majd az ő leszármazottaik egyikének adományaként a székelykeresztúri református templom birtokába jutott. Utóbb, az 1940-es évek közepéig Kolozsvárott, a Farkas utcai református templom klenódumai között őrizték, hollétéről azóta nincs tudomásunk. A róla készült leírások és archív fotók alapján megállapítható, hogy felépítése és díszítése a budapesti darabéval azonos, ez utóbbi tehát nem áll társtalanul Hann Sebestyén oeuvre-jében. Ugyanez nem mondható arról a ritka tárgytípusba tartozó, különleges alkotásról, amely ugyancsak Kolozsvárról, az egykori jezsuita - utóbb piarista - templomból származik, s amely az 1920-as évek óta Magyarországon, az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár műkincseit bemutató kiállításon látható. E figyelemre méltó darab, egy aranyozott ezüstből készült dombormű, „Mikola László votív-adománya" néven ismert a szakirodalomban.

6 Ha a művészettörténet korábbi korszakaira gondolunk, megállapíthatjuk, hogy felettébb nagy azoknak az impozáns műalkotásoknak a száma, amelyek megszületését egy-egy bőkezű, nagyvonalú mecénás 5 Mihalik 1970. 180. o.; Guy-Marica 1973. 156. o., Nr. 19. LVI. kép 6 Genthon István: Esztergom műemlékei I. Budapest, 1948. 251. o., 270. kép; Mihalik 1970. 194-195. o., 20. kép; Guy-Marica 1973. 173. o., Nr. 58. 33