Lábadi Károly (szerk.): A Grassalkovichok kora (Gödöllői Múzeumi Füzetek 3. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

Tüskés Gábor: Szakrális térstruktúrák a barokk kori zarándokhelyeken

túlnak egy-egy nagyobb települése jelzi (Zombor, Eszék, Győr). A tág vonzáskörnek különösen a déli része ennél valamikor lényegesen nagyobb lehetett: a história domus megjegyzése szerint a török alatt Belgrádból, Péterváradról, Szegedről és e helyek környékéről is jártak ide. Itt tehát minden valószínűség szerint a török alatti időszak tág vonzáskörének le­szűkülésével állunk szemben, melynek során ezeknek a területeknek a nagy része a török elvonulása után kialakult újabb zarándokhelyek Pétervárad, Máriagyűd, Almás) vonzáskörébe került át. A Pécs-Szentkútnál megfigyel­hető leszűküléssel szemben az ebbe a típusba tartozó vonzáskörzetek másik részére a kibontakozás lehetőségének hiánya jellemző a vizsgált időszak­ban. Ennek egyik ismétlődéi oka, hogy a helyet felkereső zarándokok túlnyomó része valamilyen nem magyar etnikumhoz tartozik (pl. Ercsi, Solymár, Gyulafehérvár). A kis kiterjedésű szűkebb és a nagy, erősen egymásba olvadó tág von­záskörzetek együttes előfordulása (4. típus) figyelhető meg a buda-kriszti­navárosi kápolna esetében. A mirákulumfeljegyzések itt csak kevés adatot tartalmaznak a zarándokok származáshelyéről, annyit azonban tudunk, hogy egyik részük Buda és Pest környékéről (Ráckévc, Budaörs, Budakeszi, Solymár, Weindorf) jött, másik részük pedig meglehetősen távoli helyekről származott (Temesvár, Arad, Eszék, Szeged). A tág vonzáskör kialaku­lására kétségkívül hatással volt Buda és Pest közvetítő szerepe, a két város országos piacközpont jellege. A zarándokhelyet magában foglaló telepü­lésen rendszeresen tartott vásárra kisebb településeken is van példa (Kis­marton), ami egyrészt aláhúzza a piacközpontok és a zarándokhelyek vonzásköreinek összekapcsolódását, másrészt jelzi a búcsúvásár 19-20. századi jelenségének előzményeit. A vonzáskörzetekről összefoglalóan megállapítható: a körzetek átala­kulásának általános törvényszerűsége, hogy területük először bővülő, majd szűkülő tendenciát mutat, ami megfelel a zarándoklatok először növekvő, majd csökkenő intenzitásáról kapott képnek. A vonzáskört befolyásoló tényezők közül első helyen kell említeni a felekezeti viszonyokat, a feleke­zeti határoknak a felekezetek területi elkülönüléséből fakadó korlátozó jelenlétét. A vonzáskört befolyásolhatja egyrészt a zarándokhely gondozói­nak pasztorációs, térítő tevékenysége, ennek a tevékenységnek az intenzi­tása, másrészt a terület zarándokhelytől független vallási ellátottsága, a plébániák sűrűsége. Jelentős módosító hatása lehet a vonzáskörre a földraj­zi adottságoknak, a természetes határoknak, valamint az egyházmegyék és 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom