Lábadi Károly (szerk.): A Grassalkovichok kora (Gödöllői Múzeumi Füzetek 3. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

Tüskés Gábor: Szakrális térstruktúrák a barokk kori zarándokhelyeken

újonnan elkészült templomba. Itt a cselekmény az eddig bemutatott átvitelekhez viszonyítva több új elemmel bővült. Ezek közül ebben az összefüggésben az a táblára festett képsorozat érdemel említést, melynek darabjai különböző magyarországi és külföldi zarándokhelyek kegyképeit ábrázolták. A sorozat az egymástól távol fekvő helyek kultusztárgyait egy helyen összesűrítve jelenítette meg, s ezzel eszmei kapcsolatot teremtett a régi és az új zarándokhelyek között. A zarándokok által önállóan végzett cselekvésformák közül kiemelést érdemel, hogy a helyszínre érve először imádsággal vagy énekkel köszöntötték a kegyképet, ami történhetett például a kegykép előtt térden állva, leborulva, térdet, fejet hajtva, felemelt kezekkel. A beteget rendszerint az oltár elé állítják, esetleg az oltár előtt a földre fektetik. Altalános kérő cselekmény az oltár vagy a templom, kápolna körüljárása, amit többnyire térden állva, egymás után három alkalommal végeznek, s előfordul, hogy a gyógyulás éppen eközben, fokozatosan vagy röviddel ezután következik be. Gyakori a kegykép megérintése vagy megcsókolása, ami történhetett egyrészt úgy, hogy a képet levették eredeti helyéről, másrészt úgy is, hogy az oltár mögött lépcső vezetett föl, amin a zarándokok a kultusztárgy közvetlen közelébe juthattak. A kálváriával rendelkező helyeken többször megfigyelhető, hogy a beteg térden állva megy fel a kál-váriára, s néha meg is kerüli azt. Mindezek a cselekmények általában nem önmagukban állnak, hanem más szokásformákkal együtt, a kultuszhelyek különbözei pontjain meghatározott sorrendben végzik őket. Vonzáskörzetek Az egyházi központok (pl. kolostorok) kisugárzó hatása környezetükre régóta ismert, s ugyanez érvényes a zarándokhelyek szerepére a kultúrtájak létrejöttében és rekonstrukciójában. A zarándoklatok térszerkezetének alapvető vonása a kultuszhelyek körül kialakult vonzásköizct: az a terület, ahonnan egy zarándokhelyet rendszeresen felkeresnek. A nagyobb helyeknél általában lehetőség van egy szűkebb és egy tágabb vonzáskörzet megkülönböztetésére, a kisebbeknél ez nem mindig lehetséges. A szűkebb (vagy tiszta) vonzáskörzet az a terület, amelyről rendszerint egyetlen helyet keresnek fel, bár átfedések - különösen a nagyszámú zarándokhelyet felölelő területeken - lehetségesek. A tág vonzáskörzetben többnyire más 20