Lábadi Károly (szerk.): A Grassalkovichok kora (Gödöllői Múzeumi Füzetek 3. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

Tüskés Gábor: Szakrális térstruktúrák a barokk kori zarándokhelyeken

is. A mirákulumfeljegyzések csupán néhány esetben szólnak arról, hogy egy személy különböző helyeket látogatott. Ez többnyire a gyógyulás érdekében történik, de az is előfordul, hogy a bajban lévő egyszerre több helyre tett fogadalmat, s azt mindenhol teljesítette. Ezek a több helyet felkereső zarándoklatok részben a középkori zarándoklatok kései utódainak tekinthetők, még akkor is, ha céljuk eltért azokétól. A barokk kori zarándokok ezekben az esetekben a középkori távolsági zarándoklatok több állomást érintő útját átalakítva, a szűkebb táji kerethez alkalmazták, amiben alkalomszerűen kifejeződik a különböző nagyságú helyek és ennek hátterében a helyek hatóerejének eltérő értékelése. A betegségben szenvedő zarándokok útjának fontos mozzanata az a pillanat, amikor a gyógyulás már az út során bekövetkezik. Ez történhet nem sokkal az indulás után, útközben, a hely felé közeledve, annak megpillantásakor, „ahogy az első útjelet a dömölki mezőn érintették", a templom közelében, a templomba lépve, a kegykép előtt, a templomból útban a kálváriára. A gyógyulás bekövetkezhet fokozatosan, amint a következő andocsi elbeszélés tanúsítja: „Amikor közeledtek a helyhez, (a korábban vak lány) meglátta a fehér templomot, és megkérdezte testvérét, mi az a nagy fehér ház? (...) Majd mondja a lány a testvérének: már a tornyot is látom. (...) Amikor a templomba bement, meglátta a Boldogságos Anyát, utána pedig térden állva körüljárta az oltárt és látását teljesen visszanyerte." Ezek az esetek arra utalnak, hogy a zarándokhelyek csodatévő erejét a kultusz középpontjához közeledve egyre erőteljesebbnek érzékelték, illetőleg így próbálták meg bemutatni. Ezt az egyetemes vallástörténetben is ismert és a középkori zarándoklatoknál is megfigyelhető jelenséget a kutatás a „koncentrikus szakralitás" törvényének nevezi. Az idézett példák egyben mutatják azokat a kultusztárgy körül koncentrikusan elhelyezkedő nagyobb területi egységeket, amelyeken át kellett haladniuk a zarándokoknak, amíg a zarándokhelyre értek. A zarándokhelyek építészete és topográfiája A barokk kori zarándokhelyek építészeti sajátosságai elsősorban bizonyos tartalmi jegyek és tendenciák alapján ragadhatok meg, s a formai jellemzők nehezebben meghatározhatók. így, többek között, ki lehet mutatni a zarándokhelyek építészetének bizonyos öntörvényűségét az épí14