Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

X. A telepítő

65 gon belülről szerezte meg — úgy, ahogyan a magánföldesurak nagy része is — csak a tovább még szükséges többletet biztosította, kellő szelekcióval, a Habsburgmonarchia más tartományaiból és külföldről, a Birodalomból. Nem nincstelen, hanem valamelyes vagyonnal és jó gazdasági tapasztalatokkal rendelkező külföldi telepesek szerzésére törekedett. A kvalifikált bevándorlást támogatta. Amellett továbbra is gondot viselt az új telepesekre. Jellemző vonása volt Grassalkovich telepítéseinek, hogy az állami, kamarai és saját földesúri kolonizációs tevékenységét nem választotta el élesen. Ezt alighanem azzal igazolta maga előtt, hogy telepes, akár kincstári, akár földesúri birtokon gazdálkodik, mindenképpen az ország kiépülésének és adóalapjának hasznára van. Hatvani és debrői uradalmában — az utóbbiban 1762-ben — a pallosjogot is megkapta."

7 Már az 1750-es években Rajna-vidéki, trieri, kölni németeket honosított meg, akik a fejlett nyugat-európai gazdálkodási módszerekkel gyorsan felvirágoztatták birtokait. Ugyanakkor szaporította Gödöllő népességét is. A gazdaságtalan földközösségi szisztémát mindenütt az egyéni, illetve a családi gazdálkodással igyekezett leváltani, mert ez sokkal hatékonyabbnak bizonyult."

8 A gazdaságtörténet művelői részéről gyakran illetik Grassalkovichot azzal az elmarasztalással, hogy egyoldalúan a mezőgazdasági termelésre helyezte a súlyt, és elhanyagolta az ipartelepítést: vagyis a fiziokrata szempontot előnyben részesítette a merkantillal szemben. Ez a vélemény azonban erős túlzás, bár kétségtelen, hogy gondolkodásában az agrárszempont játszott elsődleges szerepet. Ennek az volt az oka, hogy gyakorlatias észjárásával felismerte, hogy az ország adottságai a mezőgazdaságnak kedveznek, ennek értékesítési lehetőségei jobbak, míg a túlzottan merkantil szempont erősen válságveszélyes. O pedig a kiegyensúlyozott és jól megalapozott fejlesztés híve volt, ami csak a terület adottságainak legjobb kihasználásával lehetséges. Az ipart a mezőgazdaságra ráépítve arányosan kívánta fejleszteni. Saját gazdaságában a súlypontképzés híve volt. A magyar fő- és középnemességnek sok nehézséget és pert okozott a szétszórt birtokok kezelésének körülményessége. Ezért ő lehetőleg koncentrálni igyekezett, s ezt a tömörítést saját birtokain a Gödöllö-Hatvan-Debrő vonalon hajtotta végre. Távoli, Arad megyei birtokait szívesen áldozta fel közelebbiekért. A Bács megye közepén levő kulai birtok helyett királyi adományba kérte Baja mezővárost. Baja közel volt a kamarai javakhoz, ezeknek mintegy a kapujában, a Duna mellett, 80 kilométerre Kulától északkeletre. A bajai birtokadomány, Bács kulcspozíciójában, az összeférhetetlenség határát súrolta a kamaraelnök részéről. A Kancellária azonban nem emelt kifogást a birtokszerzés ellen. Pálffy Miklós gróf kancellár és Szvetics Jakab kancelláriai tanácsos, az ügy referensei nem kívántak ujjat húzni a királynő kedvelt emberével, és jóváhagyták a bajai uradalomszerzést, mely 1762. novemberében uralko11

7 OL, Kane. A 1. Orig. Refer. 1762, nr. 193. "" Hóman-Szekfü i m. IV: köt. 430-431.. 477. I