Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

VIII. Az író és gondolkodó

46 „Minden ételnél jobban rágd meg szavaidat, mert ételünket magunk gyomra emészti, de beszédinket mások itilete." (II. 99.). „Okos és jó itiletü emberekkel társalkodgyál" (II. 97.). „Mindenkinek tselekedeteit ditsird és ha nagyon betsültetni kívánnak, betsüld: mert ezek semmiben sem telnek és jó akarókat szerzenek" (III. 1.). ,,A' mennyire lehet magadat másnak le ne kötelezd, de magadnak akár kit-is lekötelezni igyekezz" (III. 2.). „Legfőbb mesterség tudni az embereket reménységben tartani és tűrhetőbb rókává lenni, mint kegyetlen oroszlánnyá" (111. 5.). „Midőn valakivel ügyed vagyon, azon az uton igyekezzél őtet vinni, a'melyen te ő nálánál erősebb és tehetőbb vagy" (III. 4.). „Mennyivel inkább más te reád szorul, annyival hatalmasabb vagy" (111. 18.). Ellenségeinket mindég távul egy mástul kell tartani, mert könnyebb egyet magányosan, mind egyszersmind kettőt meggyőzni" (III. 6.). „Ellenségednek jó barátait magadévá tévén ellenséged - is tiéd lészen és tsepp mézzel több legyet foghatsz hogysem egy hordó etzettel" (II. 95). „A'mit magad végbe vihetsz, ne bizzad másra" (II. 98.). Simulékonyságának, alkalmazkodó képességének azonban vannak transzcendens és etikai határai. „Utálatos és kárhozatos fortély ugy szolgálni az Istennek, hogy az ördögöt meg ne bántsd" — vallja (III. 79.). Némelyik aforizmában társadalomszemlélete is felismerhető: „Senki sem mondhatja, hogy másra szüksége nintsen; mert az emberek egymás hasznára születtek" (II. 43.). „Nem kis bolondság a' kevélység és felebaráttyának meg-vetése, mert minden ember egymáshoz hasonló és azokat tsak a' sors különbözteti" (II. 65.). „A kevély meg-aláztatik, az alázatos fel-magasztaltatik" — idézi Szent Lukács Evangéliumát (14: 11) (III. 58.). Nagy jelentőséget tulajdonított az ember életében a szerencsének: e szót rendszerint nagy SZ-szel írja. A szerencse — Fortuna — fogalom nem sajátja: Graciannál is megtalálható, Zrínyinél is: antik örökség ez, Seneca gondolatkörében is megvolt. Grassalkovich a közmondással vallja ugyan, hogy „Kiki maga Szerentséjének kováttsa" (III. 22.), de vallja azt is: „Az Ifjak állhatatlan indulattya az üdőtlen Szerentsék által kevéllyé tétetődik" (I. 30.). Viszont: „Senkit a Szerentsétlenség meg nem ront, hanem a'ki a Szerentsében bizván, attul meg-tsalatott" (I. 53.). Dehát: „A Szerentse tsak azt veheti-el, a'mit adott" (1. 58.): Nem szabad elkeseredni: ,,A' Szerentsét Szerentsétlenség és viszont a' Szerentsétlenséget Szerentse kergeti" (II. 54.). Ezért az embernek jót kell tennie másokkal, mert „Mentől többeket valaki Szerentsésé tehet, annyival Szerentsésebb; mert szaporodik hüveinek száma és azokkal együtt növelkedik hatalma is. Sőt mások - is tőle hasonlót remélvén, mindenben kedvét keresik" (III. 7.). Bár házasságai szerencsések voltak, a női nemről való véleménye kedvezőtlen. „Ritkán tud... módot tartani: ha szeret, ég, ha gyűlöl, megbékélhetetlenül gyűlöl, ha megvettetik, türhetetlensége miatt majd eszét veszti" (II. 56.). Annyival kevésbé érthető ez, hiszen személyesen ismerte kora egyik legjelentékenyebb női egyéniségét,