Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
IX. Gödöllő ura
59 tehát. Ez népszerűségét annál inkább növelte, mivel nemes familiárisainak is, jobbágyainak is viszonylag jó sorsuk volt, így az iránta érzett rokonszenv nem szorítkozott a kiváltságos osztályokra. Egyik gondolata is jól jellemzi ezt: „A magának kaparó szolga, ha elmés és szolgálatodra alkalmatos, jobb a' tudatlannál, a tunyánál, ámbár az másképpen hívséges, mert az az jövedelmednek javát és nagyját meg-haggya, mivelhogy nem ortzátlan..., ez pedig mindenedet a' tudatlanság és a tunyaság által elvesztegeti" (IV. 77.). Nem bánta tehát, ha tisztviselői és jobbágyai maguknak is „kaparnak". Jut is, marad is — gondolhatta —, s nyilván azt tartotta, hogy egy nagy stílű úrhoz ez így is illik. A „közös érdek" elvét megfogalmazatlanul is alkalmazta. Birtokainak kezelőiről ma már — a Héderváry-Grassalkovich levéltár részleges pusztulása után — jobbára a plébániai anyakönyvekből hézagosan értesülhetünk. Gödöllőn székelt a földesúr udvarmestere (aulae praefectus), Nolli József, ki ott 1752-től 1775-ig mutatható ki családja tagjaival együtt. Kerepesen élt az 1746-ban már uradalmi inspektorként működő Csabay László, aki 1768-ban bekövetkezett halálakor már az uradalom prefektusa volt, és egyben a kerepesi postamester tisztét is betöltötte. Gödöllőn volt számtartó (rationista) 1755-től kezdve Foltin János, kinek egész pályafutása ismert. Gödöllőről 1759-ben átkerült Hatvanba, ugyancsak számtartóként, majd 1764-ben a debrői uradalom tiszttartója (provisora) lett. Innen már a kamaraelnök halála után a Heves megyei Grassalkovich-javak számvevőjeként (rationum exactor) Egerbe helyezték, hol 1779-től 1783-ig maradt. Ezután gödöllői felügyelő (inspector) lett; 1792-ben már ugyanott jószágkormányzó (praefectus) egészen 1799-ben bekövetkezett haláláig. Leszármazottai is megmaradtak a Grassalkovich-uradalmak tisztviselőkarában; még a Grassalkovichok kihalása után, 1845-ben is az uradalmak tisztviselői voltak, nevüket már Foltényiként írva. A hatvani uradalomban 1754-ben Boros Antal volt a tiszttartó, aki alatt számtartóként Spevak József, az említett Foltin, majd 1768-ban Rácz József, s a kamaraelnök halálakor Szerdahelyi János következtek. A gödöllői uradalom több helységében csak ispán (spanus) működött. Tatárszentgyörgyön például 1760-ban Ocsovay János, Csömörön 1762 előtt Gyöngyös Mátyás, ki tisztét a kistarcsai, uradalmi korcsmárossággal cserélte fel. Utóda a később Gödöllőre került Blastyák András lett. Isaszegen Hajdú Mátyás szolgált 1770 körül, Sződön pedig nagyon hosszan Krachiz András, kinek 50 évi hü szolgálata elismeréseként élethossziglan egy teljes jobbágytelket adományozott Grassalkovich, s aki, a grófot jóval túlélve, 1793-ban, 112 évesen hunytéi. 11 0 Uradalmi tisztviselőit és alkalmazottait Grassalkovich megbecsülte. Felügyelt rájuk, a számadásokat ellenőrizte. Személyesen is ismerte őket, és előmenetelüket támogatta. Nolly Tamást — udvarmesterének rokonát —, ki 20 évi katonai szolgálat után rokkantan állást kért, 1759-ben a pesti sóhivatalnál helyezte el. Karpe Mihály "" Szödi Róni. Kat. Plébánia, bejegyzés a halálozási anyakönyvben, 1793. január 12.
