Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

VIII. Az író és gondolkodó

49 ről bizonyosak lehetnének, hogy azoknak el-vesztését soha meg nem fogják érdemleni" (II. 15.). „Boldogabb sorsban vagyon az a' Birodalom, a' hol gyenge és értetlen fejedelem alatt okos tanátsúak és jó erköltsüek emeltetnek a' tisztségekbe, hogy sem a' hol jó fejedelem alatt oktalanok és rosszak a' tisztek" (IV 96.). „Az Ország Eleinek kötelessége az Országnak közjavaira! gondolkodni és itilettyeket a' Király elejébe terjeszteni" (II. 30.) „A Királynak viszont kötelessége azokat meghalgatni, tanátsokat meg-rostálni és el-rendelni" (II. 31.). „Fejedelmek kövessék a méhetskét, mely mindenütt mézet önt, fulánkját pedig tsak akkor botsáttya, a' mikor kintelenittetik" (IV. 93.). „Minden újságok azokbul származható jóknak reménységéből és az jelenlevő állapotoknak meg-unásából ohajtatnak" (I. 1.). Ez a politikai újításokra vonatkozó, mindkét kéziratban — az OSZK-beliben és az Egyetemi Könyvtáriban is — az első helyen áll. Mind a két kéziratban elől a politikai jellegű gondolatok vannak; a sorrend is eleinte azonos. „Valakik valamely Újságoknak ki-gondolói vagy végbe vivői azoknak ellenségeivé lesznek, kik a' régi rendetlenségekbül hasznakat érzettek" (I. 12. és EK példány 12.). „Akkor könnyű újságot bevini a' Birodalomban, midőn egyenetlenség vagyon a' nép között. Könnyen beveszi a' meghasonlott népnek része az Újságot, és hogy nyugodalmasan éli jen a' más rész-is, lassanként lassanként reá adgya magát" (I. 5.). Ugyanez a gondolat az 1757-es kéziratban így hangzik: „Midőn valamely Újságot kívánsz Birodalmadban bé-hozni, keresned kölletik az egyetlenséget a nép között végben vinni, mert ugy bizonyul egy része a népednek részedre lészen és utollyára nyugodalomnak szeretetiért magok mindenekre örömöst reá állanak" (EK. 5.). Stilárisan, legalábbis úgy tűnik, az előbbi a csiszoltabb változat. Másutt azt olvassuk: „Az eszes ember kerüli a viszketeges újságokat, hogy a' régiekkel nyugodalomban maradgyon" (II. 17.). Ebből látható — s ez magatartásával is megegyezik —, hogy nem volt az újítások híve. Ismét egy másik gondolat: „Nints javára, és nyugodalmára a' Birodalomnak, midőn a köz Törvények gyakrabban meg változtatnak" (IV. 100.). Ez a mondat az OSZK kötetben az utolsó, a négyszázadik. Nyilvánvalóan ennek is politikai mondanivalója van. Figyelmezteti is az uralmat gyakorlókat: ,,A' hatalom mértékletességgel nyől, mértéktelenséggel pedig semmivé lészen" (III. 84.). ,,A' hol kegyetlen a' Birodalom, ott nem tsak segíteni, de megszánni sem szabad az országot (III. 69.). ,,A' vétkek, ha nem bünttettetnek, szaporodnak, és ha Szem-le-hunyva meg-engedtetnek, köz nyavalyává válnak" (II. 23.). Figyelemre méltó a felfogása a külháborúról: „Tanátsos a' Királyoknak Birodalmak nagyobbitására utat mutatni; mert igy módgyok lévén szerezhetni; nem kénszerittetnek mindenkoron tsak egy Országot préselni és fejni" (I. 6.). ,,A' tsak egy ország" burkoltan nyilván Magyarországra vonatkozik. „Tanátsosabb a' háborúságot inditó ellenséget megelőzni, és az ő földén táborozni, hogysem be-várni; mert illyenképpen a' mi Országunk nem rontatik, az ellenség pedig országának pusztulá-