Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
VII. A kamaraelnök
39 több 72 000 forintnál. Jövedelme fokozására tehát kétségkívül rászorult. Ezt mindenesetre legális úton és nem korrupcióval igyekezett elérni. Kihasznált minden törvényes lehetőséget jövedelme fokozására, mert nemcsak birtokvásárlásai és építkezései jelentettek nagy megterhelést, hanem hivatali pályája sem engedte meg, hogy birtokai kezelésével behatóan foglalkozhasson. Ezt rábízta tiszttartóira. Számára a jövedelem fokozása fontos volt, mindamellett a jobbágyok túlterhelését ellenezte: elégedett arcokat akart látni maga körül birtokain, különösen ott, ahol gyakran megfordult. Bár levelezéséből észrevehetően már legtöbbször Gödöllőn tartózkodott, de gyakran megfordult birtokain Hatvanban, Komjátin, olykor Heves megyében is — és természetesen Pesten, Pozsonyban és Bécsben. Figyelemreméltó: annak ellenére, hogy sokat tartózkodott a Kamara székhelyén, Pozsonyban is, ha nem volt ott, akkor is minuciózus pontossággal szólt bele a hivatal tisztviselőkarának kinevezési és megbízási ügyeibe. Beosztottait személyesen jól ismerte. Mikor 1753-ban Redl Ferenc József, a bácsi kamarai javak prefektusa egy tiszttartói állást ott helyben jelöltjével töltött be, Grassalkovich, megsemmisítve a prefektus javaslatát, a saját jelöltjét nevezte ki, noha Redl megbízását az állásra már a Kamara tanácsa is elismerte. 8 1 Ugyanígy egész sorát lehetne említeni a személyes döntéseinek. Annyira, hogy szinte azt lehetne mondani: túltette magát a kormányhivatalokban alapvető, testületi ügyintézés szabályain is, és a kinevezésekben egyszemélyi döntései alapján járt el. Ehhez azonban megvolt az oka. Grassalkovich olyan Magyar Kamarát vett át, melynek tanácsosi karában, sőt egész személyzetében azok az emberek vitték a hangot, akik a bécsi központi kormányszékek kívánságaival szemben szívesen vállalták az engedelmes végrehajtó szerepét, vagy legalábbis nem tanúsítottak ellenállást ezekkel szemben. Részben idegen származásúak is voltak gyakran honfiúsítás, indigenátus nélkül, részben magyarok, de a hazai rendek politikájával szemben közömbösek. Az elnök ezen akart segíteni, és arra törekedett, hogy olyan hivatalviselőkkel töltse fel a Kamara állásait, akik a magyar ügyekben elsősorban a hazai érdekeket tartják szem előtt. Már az 1750-es országgyűlésen felmerült a régóta hivatalos latinnal szemben a magyar nyelv jogainak ügye a hivatalos használatban is. Az 1751. évi látogatáskor volt magyar nyelvű üdvözlőbeszéd. 8 2 Grassalkovich méltán gondolhatta, hogy ha a latinnak az igazgatásban való használhatósága, jó szókincse és pontos definíciói miatt nem is lehet ezt a magyarral egyszerre lecserélni, de gondolt a magyar nyelvnek a hivatalos használatban való egyenjogúsítására. A latin mellett ugyanis a levelezésben a német is használatban volt, legalább is a német nyelvű beadványokat elfogadták, amit semmilyen törvény nem írt elő, csak a szokás, az usus révén kapott polgárjogot. 8 1 OL MKL E I Proloc. Camer. Cons. 1753, fol. 730., 818. 8 2 OL, Kane. A I. Orig. Refer. 1750. nr. 143.
