Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

VI. A Vitam et sanguinemtől a kamaraelnökségig

28 kezések a török, majd az örökösödési háború miatt lelassultak, a jó képességű mesterek szívesen vállaltak megbízásokat egyházi és világi uraktól. Mielőtt a gödöllői munkát elkezdte volna, valószínűleg Mayerhoffer tervezte meg 1742-ben Grassalkovich pesti emeletes palotáját is a Hatvani utcában. Ez a kis palota is reprezentatív épülete volt a városnak, de ma már nincs meg. Mayerhoffer embereivel a gödöllői építkezéshez 1744 körül kezdett hozzá nagyobb ütemben. Az isaszegi anyakönyv, mely a gödöllői fiókegyházra vonatkozó matrikulát is tartalmazza, megőrizte néhány munkatársának nevét is. Triphaler (Trifald) Károly, Gödöllőn lévő kőműves 1744 júliusában temette el egyik, 1745 novemberében pedig másik gyermekét; 1747. március 24-én halt meg Gödöllőn Czviller János kőműves 46 éves korában, ez év augusztus 16-án pedig az ausztriai Getholzból származó Hieszer Mátyás „kőműves őméltósága szolgálatában" 18 évesen ugyanott. Közülük Triphaler (Drifalerként) a pesti házasultak anyakönyvében is szerepel 1744. február 6-án. A kastély- és palotaépítés ebben a korban több egyszerű lakóhelyteremtésnél, sőt több a reprezentációnál is. Nem véletlen, hogy a XVIII. század közepén a kastélyépítés Magyarországon divattá lett, s az sem — mint ahogyan azt Badál Ede találóan jegyezte meg —, hogy ez összefüggésben állt a rangemelési törekvésekkel, különösen a központi országrészen. A kastély szimbólum is. A földesúr mindenkori jelenlétét jelképezi az alattvalók vagy az arra utazók előtt, akkor is, ha az úr éppen nem lakik benne. A földesurak korábban többnyire ide-oda utazgattak szétszórt birtokaikon, ellenőrizve a munkát, és felélve a termést, a középkori uralkodók mintájára, akik szintén így utazgattak országukban, fix székhely nélkül. Ezt tette Grassalkovich kortársa, a már említett Sigray László Ignác is. De a személynök ennél többet akart. O mindenütt egyszerre akart jelen lenni kastélyaival és kúriáival, ezért építtetett lakásszükségletét messze meghaladóan, birtokain mindenütt kastélyt, hogy éreztesse földesúri jelenlétét. Gödöllőt is eleinte csak egyik rezidenciájának szánta, de idővel ez lett az igazi székhelye — mint ahogyan az általa mintának érzett uralkodók is az idő múlásával meghatározott székhelyekhez ragaszkodtak. Ez a vonása tette a magyar barokk-korszak egyik jellegzetes egyéniségévé, alakjává. Mert gödöllői építkezéseivel nagyjából egyidőben építtetett magának kúriát Kartalon és a gyöngyösi főtéren is. Nem törődött azzal, hogy egyesek e tevékenysége miatt megalomániásnak vagy nagyzoló parvenűnek tartják. Építkezett tovább, de a legnagyobb kedvvel mégiscsak Gödöllőn. A gödöllői kastély homlokzata, a befelé haladó épületszárnyak és a lovarda — a jelenlegi kutatások szerint — mind a földszinten, mind az emeleten már 1745-ben álltak. A templom és a másik oldalon ennek megfelelő épületszárny, ahol részint folyosókról, részint egymásból is nyíló szobák voltak, 1745 és 1750 közt készült el. Az eredeti U alakú szárnyak így a homlokzattal párhuzamos épületszárnyakkal egészültek ki, melyek egyike a kastély kápolnája volt. A hagyomány szerint a kas-