Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
V. A királyi személynök
23 Az árulással megvádolt, poroszbarátnak tartott Friedrich Heinrich von Seckendorf gróf tábornagy helyére 1738. júniusában Joseph von Königsegg gróf tábornagy került, de ő sem tudott eredményt elérni. A sereget és az országot egyaránt pusztította a behurcolt pestisjárvány. Rákóczi József halálával ugyan Erdély és Magyarország szembefordításának lehetősége a dinasztiával meghiúsult, de a következő évben az új császári fővezér, Oliwer Wallis gróf súlyos vereséget szenvedett a szerbiai Grockánál, elveszett Belgrád is, és az ezt követő békében Szerbia északi része és Olténia, melyeket a pozsareváci béke 1718-ban a császárnak juttatott. Belgrád vára is visszakerült a török uralom alá. A szövetséges Anna orosz cárnő is csak kis területi nyereséget könyvelhetett el a Dnyeper alsó folyásánál; kiterjeszthette uralmát a zaporogi kozákok fölé. A háború Ausztriát is, Oroszországot is kimerítette: Grassalkovichnak azonban a hadsereg részére való élelmiszerszállításokon hatalmas haszna volt. Felesége halála óta, úgy látszik, a személynök többet tartózkodott Gödöllőn, pedig ez a falu még nem volt egészen az övé. Nagy részét csak 1737-ben szerezte meg a Bossányi családtól, zálogban, kölcsön fejében; az egészet végül is 1743 és 1748 közt vehette birtokba, de több részletben. Eddigi levelei túlnyomóan Pestről keltezettek, 1739-től kezdve viszont Gödöllőről, s nemcsak tavasszal, nyáron vagy ősszel, hanem télen is: a pesti levelek ritkulnak. Hivatala miatt azonban Pesthez is kötve volt. Gödöllőről kocsin a bejárás a Királyi Táblához ugyan nem lett volna kivihetetlen, de nem is volt könnyű. Gödöllő előtt rövid ideig Isaszegen is lakott. Jó földrajzi érzékkel azonban felismerte, hogy nagy Pest megyei birtokainak mégis Gödöllő lehetne a legjobb központja. De még mielőtt ezt a tervét megvalósíthatta volna, az események ismét közbeszóltak ezúttal is Grassalkovich javára.
