Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

V. A királyi személynök

19 Grassalkovich — akinek nevét gyakran németesen „Krassalkovitz"-nak is írják,'

4 — most már elérkezettnek látta az időt, hogy eddigi köznemesi jogállásából is „feljebb" lépjen a főnemesség sorába. 1732-ben, hivatkozva arra, hogy személynök elődei is bárók voltak — ami csak részben volt igaz, mert Hrabovszky István és Tolnay Daniel nem kapták meg ezt a rangot —, kérte az uralkodótól a bárói címet „gyaraki" előnévvel. Gyarakon, ebben a Nyitra megyei faluban valószínűleg birtokosok voltak az ősei. 1732. május 19-én meg is kapta a bárói címet

3

5. Még ez évben elszámolt a Magyar Kamara számvevőségén a Neoacquisita során tett ügyleteiről. Eszerint 1727. augusztus 14-től 242 339 forint 50 dénár érték ment át kezén, ebből 6128 forint 29 1/2 dénár értékben Kakucs, Kerekegyháza, Szent-Dénes falvakat, valamint Babat puszta felét Pest megyében neki engedik át. Hátraléka 8250 forint, de ebből 7947 forint 86 dénárral elszámolt. A többletet — 302 forintot — kéri, hogy „hasznos szolgálataiért" engedjék el neki. Pestről 1732. október 28-áról keltezett kéréseire, úgy látszik, nem kapott eléggé gyors választ, mert Pozsonyból november 29-én megismétli kérését, és egyszersmind újra kér — ezúttal még farkasdi fiskális jószágot is. ''' Szerzési étvágyának szinte nincs határa. Pedig helyzete nem veszélytelen. Mint egyik Erdődy kamaraelnökhöz írott levelében idézi — igaz, másokra vonatkoztatva - a mondást: „addig jár a tök a vízen, hogy egészen elmerül".'

7 Ő nem merül el, számvevőségi nehézségeit bizalmas embere útján intézi el Erdődynél. Most, hogy nemcsak magas bírói tisztséget és főnemesi rangot szerzett, feltámadt benne a vágy, hogy uradalmában „igazi" nagy földesúr lehessen, megkapja a kegyúri jogot is. Szerzései — ha nem is voltak éppen tisztességtelenek, főleg kora közfelfogásának tükrében nem - mindenesetre hivatali lehetőségeinek maximális kiaknázásából következtek. Ez, persze, lelkiismereti kérdést is vetett fel. Grassalkovich a katolikus Egyház hü fiának tartotta magát. Hívő emberként Isten előtt igyekezett érdemeket szerezni. Ehhez a tisztességes életen kívül az Egyház támogatása, a templomépítés és az egyháziakról meg a szegényekről való gondoskodás — megannyi jócselekedet — volt az út. A templomépítéssel legtöbbször együttjárt a kegyúri jog megszerzése is a birtokos részére. Magánélete — amennyire ismerjük — tisztességes, szolid volt, távol állott sok előkelő kortársa életétől. Törvénytelen viszonyáról nem emlékeznek meg a legrosszabb indulatú kortársak sem. Felesége, Lang Erzsébet elhunyta (1729. október 7.) óta nőtlenül élt. Az alig 36 éves asszonyt a pesti Ferenc-rendiek kriptájába temettette MOL,Kanc. A I Orig. Refer. 1731, Nr. 61. és MKL E 41 1732, nr. 68. stb. 3

5 OL, Kane. A 1. Orig. Refer. 1732, nr. 36. 5

6 OL, MKL E 41, Litt. Cam. 1732, nr. 277., 1732, nr. 319. 1

7 Grassalkovich Erdödyhez 1732. okt. 23, Slov. Státny Ústr. Archiv, Archiv Erdődy.