Farkas György: A Hamvay-kúriától a helytörténeti gyűjteményig 1662-1982 (Gödöllői Múzeumi Füzetek 1. Gödöllői Városi Múzeum, 1994)

ELŐSZÓ (Faludi Ildikó)

„Minden szép reménye megvan arra, hogy a Helytörténeti Gyűjtemény 1988-ban 10 éves fennállását már múzeumként ünnepli meg" — írta az intézményről tanulmánya végén. Valóban: a Helytörténeti Gyűjtemény 1988. december 12-én múzeumi rangot kapott. S bár ennek az előszónak nem lehet feladata a dolgozat befejezése és megjelenése között eltelt tizenegy év teljes körű feldolgozása, azonban az intézmény és az épület életében bekövetkezett nagyobb változásokat, eseményeket rögzítenie kell. A gödöllői művésztelepet bemutató kiállítás mellett 1984 decemberében nyílt meg a Helytörténeti Gyűjtemény második állandó kiállítása, Tennészeti környezetünk címmel. Ettől kezdve az addigi részleges nyitvatartási felváltotta a naponta 8 órás, hétfői szünnappal. (Mindezek hatására a látogatók száma ugrásszerűen megnövekedett: 1400 és 1800 között mozgott havonta.) Az intézmény munkatársai évente hat-hét időszaki kiállítást rendeztek. Ezek közül a legjelentősebbek: Remsey Jenő emlékkiállítás (1985), A régi Gödöllő (1986), Iparművészet a gödöllői művésztelepen (1987), Erzsébet királyné születésének 150. évfordulójára (1987). A kiállításrendezés mellett a szakmai munka más'területein is feljegyzésre méltó eredmények születtek. Ilyen a gyűjteménygyarapodás területe is. Polónyi Péter igazgató nevéhez fűződik az intézmény fotó-, dia-, hangzóanyag- és mikrofilmtárának megalapozása. Ezekben az években került a gyűjteménybe a művésztelepi anyag nagy része és számos helytörténeti tárgyi emlék is. 1987-ben ajánlotta fel az intézmény részére egyedülálló művelődéstörténeti gyűjteményét Csupor Zoltán Mihály, tordasi plébános, érseki tanácsos. Mindemellett elkészültek az intézmény első kiadványai. (Polónyi Péter: Emlékezések a gödöllői művésztelepre, Gellér-Keserü-Jobbágy: A gödöllői művésztelep, Horváth Lajos: Gödöllő történetének írott forrásai, valamint egy többnyelvű idegenforgalmi térkép.) A gyűjtemény életének ezen szakaszát élénk közművelődési tevékenység jellemezte: évente lebonyolították a krónikaíró pályázatot, amelynek jelentősége nem csak a - változó minőségű - dolgozatok tucatjaiban mérhető, hanem abban is, hogy ennek kapcsán kezdett kialakulni egy be-belátogató, kutatgató, múzeumi baráti kör. A közművelődési tevékenység azonban nem merült ki ebben: vetélkedők, vándorkiállítások és diavetítéses előadások rendszeresen szerepeltek a Gyűjtemény programajánlataiban. 4