Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - III A török kiűzése és a kuruc szabadságharc (1686-1711) .... - 3. Kurucok a Rákos-mentén

Az, hogy a 16 gödöllői kurucból 9 1699-ben még nincs jelen a faluban, azt mutatja, hogy a népesség nagy része még mozgásban volt, és arra enged következtetni, hogy a szegényebb része volt inkább mozgásban, az kötődött kevésbé a kialakuló települések valamelyikéhez, és éppen kevésbé kötődő volta miatt fordulhatott az érvényesülés és a vagyonszerzés reményével a kuruc hadsereg kínálta lehetőségek felé. Kurucok a Rákos-mentén Az első kuruc zászlóaljak 1703. szept. 15-én Szentmártonkátánál léptek Pest megye földjére. Bottyán János 1703. okt. 9-én jelentette felettesének, Koháry Istvánnak - többek között - hogy katonái Veresegyházon néhány kurucot ejtettek foglyul. Az ő erőfeszítései ellenére 1703 novemberétől a Duna mentén már állandó védelmi szolgálatot láttak el Szabó Máté kuruc ezredes kapitány zászlóaljai. Első jelentősebb győzelmük sem váratott magára sokáig, 1704. jan. 13-án az Üllő és (^csa közötti Pakony-pusztán Szabó Máté serege "Őt zászlóallya ráczot összve tört", ahogy a nagykőrösiek irták. Bottyán János 1705. márc. 13-án jelentette a fejedelemnek Kókáról, hogy az előző napokban csatát vivott Borbély Balázs, Szabó Máté, Zsámboky Nagy István és Szabó András zászlóaljait maga mellé véve Pesttől észak-keletre - nem nevezi meg a falut! - valahol, ahonnan Szada, Gödöllő és Kóka irányában lehetett visszavonulni. Leveléből az derül ki, hogy a heves össze-