Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - II. Gödöllő a török hódítás korában (1541-1686) - 3. Társadalmi tagozódás és gazdálkodás

1562-ig emelkedett, majd kicsit csökkent, de méz és viasztermelésük mindenképpen meghaladhatta a helyi szükségleteket. Méhészete tehát jelentós volt. A török hódítás első fél évszázadára vonatkozó gazdaságtörténeti adatokat részletesen tárgyalta Káldy-Nagy Gyula, ezért itt csak a rend kedvéért vázoljuk, hogy Gödöllő és Besnyő első sorban búzát, rozsbuzát, lent, káposztát, lencsét, babot és gyümölcsöket termesztett. Szénát gyűjtött. Sertéseket, juhokat tartott és 63 szőlőket müveit. A szentlászlói és valkói jobbágyok 1647-ben Besnyőn a Baxa nyárasa, másként Előharaszt nevű völgyből görögdinnyéket hord64 tak el jogtalanul, amiből per keletkezett. Ekkor tehát már ezt is termesztették itt. A forrásokból aprólékos munkával kiszemelgethetők az erdő sokféle hasznosításának az adatai. Errefelé az erdőlés, az erdő kiélése, haszonvétele mindig fontos és jelentős volt. Jeles és nemes épületfák is termettek a babati, besnyői, gödöllői, szadai és veresegyházi erdőkben. A babati Közép mái oldalában döntöttek ki fákat a hartyáni templomhoz valamikor 1658 előtt. Hamvay Ferencné, özvegy Mocsáry Judit 1669-ben tiltotta a szomszéd faluk lakóit a babati erdőben való fakitermeléstől és 65 a gerendáknak a budai épületekre való hordásától. 41