Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - I. Gödöllő a középkori magyar királyság korában - 6. Gödöllő társadalma és gazdálkodása

Hatvani Miklós fia Mátyás már 1430-ban birtokos Besnyőn, ekkor ugyanis Ryhel Péter és felesége veresegyházi beiktatásának ellene mondott az Eros (Hereuch) nevü földtől a Héhalmon át a Hangyás utig, ami megfelel Szada és Besnyő határszakaszának. Hatvani Gáspár és Menyhért 1451-ben Ökörteleke határán mondott ellent a nyulakszigeti apácák beiktatásának, mint szomszéd birtokos, vagyis Besnyő, illetve Gödöllő határai érintkeztek délkeleten Ökörtelekkel. Ekkor veszi kezdetét a Hatvaniak és a margitszigeti (nyulakszigeti) apácák között a fél évszázados per Ökör44 teleke birtoka miatt. Gödöllő társadalma és gazdálkodása A XIV-XV. században irott forrásokban megjelenő Gödöllő, Besnyő, Szentjakab és Babat népei megjelenésük idején már az egységes jobbágyság társadalmi osztályába tartoznak, ebbe a hatalmas gyüjtőmedencébe, amelybe sok felől és sok féle társadalmi réteg patakja ömlött össze a koraközépkortól kezdve. Gödöllő, Szentjakab és Babat falvak esetében nincsenek adataink az eredeti társadalmi rétegekre, tagozódásra. Egyedül Besnyő neve alapján következtethetünk a csatlakozott segédnép hadakozó, esetleg éppen utőrző csoportjának falujára, ami igen kézenfekvő volna a Verecke-Pest-i nagyút mellett. Ám ez is csak feltételezés. Valakivel többet mond a falvak állapotáról, hogy Szentjakab patrociniumból képzett helyneve alapján már 1363-ban templomos