Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)
Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - I. Gödöllő a középkori magyar királyság korában - 5. Gödöllő birtokosai és határjárásai
5. Gödöllő birtokosai és határjárásai w 31 Gödöllő (Gudulleu) első okleveles említése 1349-ből származik. A megelőző fél évszázadban Gödöllő a Zada-i Péter és fia Tamás birtokában volt, mivel Tamás örökösök nélkül hunyt el, Szada és Gödöllő birtoka a királyra háramlott, aki 1349-ben Pohárus Péternek, udvari vitézének, Abauj vármegye főispánjának ajándékozta ezeket a birtokokat. Gödöllő első irott forrásbeli felbukkanásakor tehát magánföldesuri kézben van egy olyan területen, ahol eredetileg királyi és nemzetségi birtoktömbök voltak határosak egymással. Sajnos, a Zada-i család eredetét, leszármazását nem ismerjük, nagyban rávilágítana Gödöllő korábbi történetére, ha a család bizonyíthatóan valamelyik nagy nemzetség (Ákos, Kartal, Rátót, Zsidó) ága volna. A család két falura terjedő birtokának központja Szadán volt és azzal a várral azonositható, amelyikről ásatója azt állapította 32 meg, hogy a XIH-XIV. században volt lakott. A Zadai köznemesi család a jelentékenyebbek közé tartozott, 1361-ben Zadai Tamás özvegye a királynéi házban lakik Visegrádon, vagyis a királynék (Piaszt Erzsébet - Károly Róbert özvegye, Kotromanics Erzsébet - I. Lajos felesége) udvartartásához tartozik. 3 3 Gödöllő nevével kapcsolatban sok "tudákos megfejtés" keletkezett, amelyeket elsorolni sem érdemes. Legvalószínűbb, hogy személynévből keletkezett, magyar névadással, az alapjául szolgáló sze27
