Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Keserű Katalin: Zichy István önéletírása elé

KESERŰ KATALIN: ZICHY ISTVÁN ÖNÉLETÍRÁSA ELÉ Zichy Ladomér gróf emlékének ajánlom A gödöllői művésztelep tagjaként is ismert Zichy István halála előtt írt visszaemlékezéseiben élete első, éppen a művészettörténet számára fontos felének lezáratlan történetét mondja el. Megelevenedik általa a századforduló művészeti akadémiáinak, művészkolóniáinak élete csakúgy, mint az egyaránt kultúratermő nagyvárosoké és zárt néprajzi szigeteké. Változatos, fordulópontokban bővelkedő élete helyszínei természetes hátterét jelentik a kultúrák akadálytalan találkozásának, egységének úgy művészetében, mint tudományos munkásságában. Ez a legapróbb mozzanatokra is figyelemmel tekintő, mindazonáltal könnyed "utazó", kire egyaránt illet a kalotaszegi legényruha, ha táncházba ment és a történelmi jelmez, ha udvari bálba, ki otthonosan mozgott térben és időben messzi tájakon is, komoly tanulságot hagyott ránk örökül: a kultúra megismerés, tudás, figyelem, megértés és önismeret, öntudat kérdése, így a kultúrák (rétegek, nemzetek, népek kultúrái) átjárhatók, egymást megtermékenyítők, egymás számára hasznosak lehetnek. Talán ez a szinte jellemvonásként vele éló világszemlélet volt a hasonlóképpen gondolkodó gödöllői művészekhez fűződő kapcsolatának is alapja. Ezért ajánljuk írásának részleteit olvasóink szíves figyelmébe, megköszönve Zichy István leányainak, Lucának és Katalinnak, hogy közlését lehetővé tették. Zichy István 1879. március 31-én Bábolnán született. Apja gróf Zichy István hadapród, a hainburgi Zichy Zsigmond gyermeke, anyja Szögyény Mária. Mindkét részről kiterjedt rokonsággal rendelkezvén a fiú otthonos volt Ónodtól Berlinig, Münchenig és Rómáig a nemzeti múltat becsülő, függetlenségi törekvéseit ápoló, irodalmát kedvelő, európai műveltségű, gyakran politikusi, diplomata pályát futó arisztokrata családban; a nemesi értelmiség köreiben, s apja áthelyezésekkel tarkított élete révén saját környezetének mondhatta a paraszti kultúra alföldi és dunántúli változatát is. Átmeneti székesfehérvári (1882-84) és nagykőrösi (1885-89) tartózkodás után, amit csóri és hainburgi rokonlátogatások tarkítottak, 1889-ben a Veszprém megyei Kisjenőre költöztek. A már gimnazista korba lépő gyerekben ezidőben támadt fel az érdeklődés a kultúrtörténet iránt. Táplálták azt bécsi látogatásaik alkalmával a múzeumok, valamint a közeli Székesfehérvárt talált könyvek, emberek és gyűjtemények, az Ónodon látott történelmi emlékek, népviselet és szokások, amikre még életrajza írásakor is élénken emlékezett. Mégis, apja kezdeményezésére, festői tanulmányokra adta fejét, 1893-ban, Adlmann Gusztáv mintarajziskolai növendék mellett, Székely Bertalan Bonctanát és a természetet véve alapul. Titokban, magában pedig a fametszéssel kísérletezett. E kamaszkori élmények alapozták meg egész életútját: a művelődéstörténet (különösen a vallástörténet), a paraszti kultúra, a festészet és a grafikai mesterségek iránti vonzalmát. Apja halála után, 1896-ban anyjával Pestre költözött. A következő évben itt kezdte meg a Mintarajziskolában rendszeres művészeti tanulmányait. München (Hollósy), Nagybánya, Párizs (a Julian és a Colarossi Akadémia) következett, majd budapesti "letelepedés". Nagykorúsága évében, 1903-ban szerepelt először kiállításon (az Orszá138