Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

HELYTÖRTÉNET - Mészáros János: Gödöllő "kisépítészeti" hagyományai

lentett, amit a kor legkorszerűbb közlekedési eszközeivel viszonylag rövid idő alatt Budapestről meg lehetett közelíteni. Építészeti fejlődését egyrészt a helyi kereskedők, iparosok igényei befolyásolták, valamint azon pesti polgárok (kisebb részben nemesek), akik az előbb említett okok miatt Gödöllőt választották nyaralójuk megépítésének helyszínéül. A formai jellegen túlmenően kiemelkedő, hogy itt a kultúra szellemiségében történik egy jelentős átmenet. Az épületek megtervezése, kivitelezése már egy fejlettebb "pallér" színvonalat jelez, jelentős bedolgozó iparos hátérrel (asztalos, tetőfedő, lakatos, stb.) Az épületek formai kialakításánál a hatástényezők közül kiemelkedő a megújult életre és szerepre jutó Grassalkovich kastély, a királyi váró, amit Ybl Miklós tervezett, párhuzamosan a budapesti nagy építkezésekkel, ahol az eklektika történelmi korok iránti nosztalgiáját precíz mintakönyvek elégítették ki. Kitapintható, hogy az eklektika korára eső gödöllői polgári-polgáriasuló építészet kettős gyökerű. Egyrészt adott a helyi közösség, amely beéri saját épületeinek új minták szellemében történő átépítésével, kiegészítésével. Erre kiváló példák az utcafronton L alakban befordított parasztházak, az utcafrontra a mintakönyvek jegyében fogant plasztikával, ahol az utcai tagozat teljesen követi a kor divatos ízlésvilágát, másrészt az udvar felé fokozatosan visszatér, illetve megőrzi rusztikus tornácos-vályogfalas hangulatát. Másrészt a Gödöllőt üdülőrezidenciául választó pesti polgárok hozzák a maguk elektikus, mintakönyvekkel alátámasztott divatját, és sorra épülnek neobarokk, historizáló, manzárdtetős és középrizalitos vagy sarkosan kiemelt nyaralók. Az eklektika felkarolta a történelmi stílusokat, ezen belül pedig a preferenciák kialakulásánál Gödöllőn döntő szerepe volt az újból fénykorát élő kastélynak. Ferenc József és Erzsébet királyi rezidenciája, a maga angolkertté átalakított kastélyparkjával nem csupán építészetileg szolgált mintaként, hanem a kertek parkszerű igényességgel történő kialakításánál is. Annak ellenére, hogy ezek a hajdani üdülőkertek zömmel összezsugorodtak, sok közülük fel lett parcellázva, illetve haszonkertté lett átrendezve, máig élnek és különösen Gödöllő kertváros jellegét határozzák meg. Ma is találni parkszerű kerteket, szobrokkal, kerti mobiliákkal, itt-ott léteznek még kerti pavilonok, és ahol a parkjelleg dominál, megmaradt a kertészeti igényesség, annak ellenére, hogy az új életmód és kultúra jegyében sok helyen ezek egy részén haszonkerteket alakítottak ki. Érdekes megvizsgálnunk, hogy milyen összetételű Gödöllő valósította meg ezt az áttérést az új építészetre, melynek jelentősége igen fontos. Gödöllő egy uradalom-melléki mezővárosból több hangsúlyú településsé rendeződött át, ahol a hagyományos életmóddal párhuzamosan kialakult egy üdülővárosi miliő is. A továbbiakban Gödöllő hangulatát ez a párhuzamosság határozta meg egészen napjainkig. 1900-ban Gödöllő lakossága 5888 fő volt, 92 %-ban magyar nemzetiségű. [10]. 1895-ben 2000-en nyaraltak Gödöllőn, ez a szám 1928-ig 250 családra csökkent. 1898ban 142 az iparosok száma, 1917-re ez 296-ra nő, és ekkor 4 ipari vállalat volt a településen. Fontos tényező a hozott hatásokat illetően, hogy jelentős a Pestre járó iparosok száma (legtöbbjük kőműves). 1895-ben 42 szatócsbolt volt Gödöllőn, zömmel izraelita kereskedők tulajdonában. Fontosak voltak a gödöllői városok, különösen a település pezsgő élete szempontjából. A dualizmus korát már számos fénykép és dokumentum is mutatja, melyek segítségével megállapítható, hogy a HÉV megépítésével nagyjából kialakult az egészen az 1960-as évekig élő településszerkezet. 83