Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

HELYTÖRTÉNET - Faludi Ildikó: Sajtótörténetünk elfeledett színfoltja: a Gödöllői Közlöny

ja, az Erzsébet Nyomda, a Rudolf utcza 127. szám alatt. Nem telik el azonban egy hónap sem, s július 20-án új lappal jelentkezik a Schulcz Nyomda - a Gödöllői Közlönnyel. A lap szerkesztője Szabó B. Géza, akinek ez az első lapkísérlete. [4.] Szabó a lapot nem csak szerkeszti, hanem annak kezdetben fele részben (Schulcz Jánossal megosztva), később teljes egészében tulajdonosa is. A szerkesztő-lapkiadó kilétére a lapban egyetlen utalást találunk, innen tudható, hogy Balogh Vilmos miniszteri tanácsos mostoha fia volt - nevében a B. innen eredhet. Első látásra is szembetűnő, hogy a lap nyomdai minősége magasan felülmúlja a Gödöllő és Vidékéét. A Gödöllői Közlöny nagyobb méretben - 2 rét nagyságban - jelent meg, s kétszer akkora - 8 oldalas - terjedelemben. Schulcz jó minőségű, változatos formájú és méretű betűkkel dolgozott. A rovatok áttekinthetőek, a hirdetési oldalak grafikái ízlésesek. Fotó viszont soha nem jelent meg a lapban, valószínűleg az előállítási költségek minimálisra csökkentése érdekében. ( A nyomda ugyanis képes lett volna az előállításukra, hiszen Schulcz János a lap utolsó oldalán található egészoldalas hirdetésében a nyomdatermékek lehető legszélesebb skáláját kínálta, többek között "saját kiadású gödöllői látképes levelezőlapokat" is. Szabó B. Géza igen jó üzleti érzékkel lát hozzá a lapcsináláshoz. Szebb kiállítású, nagyobb terjedelmű újságját a konkurenciánál olcsóbban adja: 1902-ben a Gödöllő és Vidéke 30 fillérbe kerüli, míg a Gödöllői Közlöny csak 12 fillérbe. Ezt az árában is vonzó lapot meglepően magas: 2000-es példányszámban nyomtattatja. Az alacsony árat ugyan csak nagy példányszám eladása mellett lehet tartani - ez a szám mégis mindjárt merészen nagynak tűnik, ha mellé teszünk egy másik adatot: Gödöllőnek 1900-ban 5893 lakosa volt. [5.] A szerkesztő azonban - Nyiry Lajoshoz hasonlóan - nem kizárólag nekik, hanem az egész járásnak szánja a Gödöllői Közlönyt. Ezen kívül még a Gödöllőn nyaraló pestiekre is számíthat, mivel - talán véletlenül, talán szándékosan - a lap rendkívül jól időzítve jelenik meg - a nyári szezon kellős közepén. Az itt nyaralók létszámáról csak hét évvel korábbi adatunk van: 1895-ben kb. kétezren nyaralnak Gödöllőn. [6.] A pestiek persze nem feltétlenül a helybeli sajtótermékekre kíváncsiak, kedvenc lapjaikat ide is maguk után hozatják. Erről a szokásukról a Gödöllői Közlöny 4. számának egyik híre tájékoztat: "A budapesti lapok kiadóhivatalai már évek óta küldönczczel szállítják az újságokat Gödöllőre s itt kihordókkal kézbesíttették azokat." A hír további részéből kiderül, hogy egy alkalommal nem érkezteit meg a lapok - ennek következtében lehet most adatunk a járatott újságok mennyiségéről: "A nyaraló közönség, mely mintegy 2000 újságot járat, egész vasárnap ingerült hangon tárgyalta az esetet" Szabó B. Gézának tehát egy olyan lapot kellett csinálnia, amely Gödöllő és a járás lakosságának érdekképviselete és tájékoztatása mellett a pesti nyaralók érdeklődését, igényeit is ki tudja elégíteni. A szerkesztő nagy lendülettel lát hozzá a lap terjesztésének megszervezéséhez, az előfizetők megnyeréséhez. A lap első három számát ingyen küldi szét, előfizetési felhívásokkal. A harmadik számtól kezdve aztán rendszeresen jelennek meg a lapban a különféle kérelmek, felszólítások - a lakosságot az előfizetésre, a szerkesztőségeket a cserepéldányok megküldésére kérve. 69