Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)
HELYTÖRTÉNET - Varga Kálmán: A királyi család utolsó gödöllői tartózkodása, 1918. október
A király és tábornoka közötti telefonbeszélgetés azonban nemcsak a fentiek miatt érdekes, hanem - mint Lukanchich visszaemlékezik - a kővetkezők miatt is: "Beszéd közben egyszerre, minden átmenet nélkül, azt kérdezte tőlem (a király a tábornoktól V.K.): mit gondol Ön, fogadjam el Károlyit?" A tábornok feleletül kihallgatást kért másnapra a királytól - erre azonban már nem kerülhetett sor a király váratlan elutazása miatt. [21] Ez a beszélgetés 26-án délután 5 óra felé zajlott le, éppen akkor, amikor a királyi automobil Gödöllő felé robogott, ismét Károlyi Mihállyal a hátsó ülésen, és megerősíti azt a kortársi feltételezést, hogy a király mennyire döntésképtelennek mutatkozott ezekben a válságos órákban. Mivel Károlyi ekkor kulcsszereplője az eseményeknek, idézzük föl saját - majd mások visszaemlékezéseiből ezt a 26-i audienciát. Ahogy a királyi automobil a kastély elé kanyarodott. Károlyi rögtön felsietett a lépcsőn és a folyosón ácsorgó mindenféle politikus mellett elhaladva benyitott a királyhoz: "A nagy sarokszalonban fogadott a király. A szomszéd szobában, amelynek ajtaja nyitva volt, térképek hevertek kiterítve az asztalon, rajtuk zászlócskákkal kitüzdelt hadállások. Korán sötétedett már akkor, a csillár föl volt gyújtva. IV. Károly az íróasztala mögött állt, tábori egyenruhában, gamás nival, cigarettázott. Most nem annyira apatikus volt, mint inkább szomorú." [22] A millió érzékletes leírása után a kormányalakítással kapcsolatosan Károlyi a következő párbeszédre emlékezik: "Mindig óvnak öntől. Azt mondják, hogy ön a köztársaságot akarja. Igaz ez?" - kérdezte az uralkodó, melyre a gróf így felelt: "Biztosíthatom Felségedet, hogy ez rágalom. Nem a köztársaságot akarom én, hanem az önálló, demokratikus Magyarországot. Ezt akarom, nem a köztársaságot." Ismét a király: "Elhatároztam, hogy önt magyar miniszterelnökké kinevezem." [23] Hogy az idézett párbeszéd és a királyi ígéret pontosan így hangzott-e el, talán soha nem fogjuk megtudni. Mindenesetre több más adat valószínűsíti, hogy az uralkodó és Károlyi közt súlyos szavak hangzottak el. Egyrészt egy másodvonalbeli politikus, Krausz Simon visszaemlékezése, aki mikor már úgy tűnt, hogy a király elfogadja Károlyit miniszterelnöknek és ki is nevezi, 2000 fáklyást mozgósítva akarta demonstrálni az ország és királya együvétartozását. [24] Másfelől Andrássy is úgy emlékezik, hogy "Károlyi Gödöllőn olyan ajánlatot tett, amely a királyt arra a határozatra bírta, hogy őt bízza meg a kormányalakítással." Persze, valószínűsíti az ígéretet maga a helyzet is, mely változékonyságánál fogva az adott szó súlyán könnyíthetett; ekkor például naphosszat téblábolt a kastély folyosóin Hadik János gróf, szintén miniszterelnökké kinevezésének ígéretével... Ráadásul őt a király szó szerint faképnél hagyta aznap esti elutazásakor. Az egyetlen koronatanú Zita királyné lehetne, aki e nehéz napokban erősen állt férje mellett, s aki - Károlyi szerint - beszélgetésükbe bekapcsolódott. Az azonban biztos, hogy ha a király elhatározása végleges lett volna, esküt véve Károlyitól minden további nélkül kinevezhette volna a grófot miniszterelnöknek. [26] Ehelyett azonban aznap éjjel magával vitte Károlyit Bécsbe - a nap eseményei ugyanis halaszthatatlanná tették, hogy az uralkodó az osztrák fővárosba utazzék. 26-a egyébként szintén bővelkedett váratlan fejleményekben. Mindenekelőtt a bécsi kormányválság szólította Ausztriába Károlyt, akinél bukott miniszterelnöke, Hussarek meg is jelent utolsó audienciára. Ezen a napon fogalmazott a király levelet Vilmos császárnak, ebben bejelentette különbéke kötésére irányuló szándékát és a szövetség felbontását. Ugyanekkor a birodalom újabb eresztéke lazult meg Túrocszentmártonban is: megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács. 63
