Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

HELYTÖRTÉNET - Varga Kálmán: A királyi család utolsó gödöllői tartózkodása, 1918. október

naplójába: "A királyi kastély mintha kihalt lett volna. Sehol egy sofőr, sehol egy automobil. A parkon keresztül gyalog mentünk az állomásra." [ 13] Nyirkos, borongós és újabb váratlan (?) fordulatokkal terhes nap virradt a királyra 24-ével. Igaz, a gyermekek, Etelka és Ottó megérkeztek és még úgy tűnt, hogy a család valóban hosszú gödöllői tartózkodásra rendezkedhet be. A nagyszámú kíséret tagjai között ekkor ott találjuk Zeidler tábornokot, a király főhadsegédét, Seidler kabinetirodai igazgatót, sőt Seyd praelátust is, a király gyóntatóját. A család naponta hallgatott szentmisét a kastélytemplomban és még szent rózsafüzér ájtatosságon is részt vett. A híresen merev udvari etikett betartására még mindenki ügyelt, de már nem azzal a kínos pontossággal, mint korábban... a szinte percről-percre változó, rendkívüli helyzetek óhatatlanul széttörték a kimért, merev formákat. 24-én az uralkodópár biztonsága érdekében magyar csapatokat vezényeltek Gödöllőre. A színmagyar, többnyire egyéves önkéntesekből álló négy századnyi honvéd és az egy szakasznyi huszár parancsnoka Walla Ferenc vezérkari százados volt. A feltétlen királyhű egységek karhatalmi feladatokat is elláttak, és - mint majd látni fogjuk - megfelelően biztosítani tudták a királyi család védelmét. Ezen a napon a királynak mindenekelőtt a magyar kormányválsággal kellett szembenéznie. Formálisan is elfogadva Wekerle lemondását olyan új kormány alakítására törekedett, amelyben a mérsékelten ellenzéki pártok is szerepet kapnak annyira, hogy sikerüljön lehűteni a fővárosi utcák egyre forróbb hangulatát. Nyilvánvaló volt, hogy az ország bizalmát bíró, napról-napra népszerűbbé váló Károlyi Mihály, valamint a köréje gyülekező ellenzék egy új kormányban nem játszthat alárendelt szerepet. Az előző nap éjjelén - miközben a Gödöllőre érkezett udvar az úticsomagok kibontásával bíbelődött - a Károlyi vezérletével megalakult Nemzeti Tanács ereje és hatalma egyre nőtt, és az ancien regime politikusainak már-már az utcára merészkedni is veszélyes vállalkozásnak tűnt. E nap délutánján a király mégis beautomobilozott Budára, meghallgatta referenseinek jelentését, majd a távozó külügyminisztert, Burián Istvánt és fogadta Sujavics tábornokot, Zágráb katonai parancsnokát. Károly alig pár órát tartózkodott a budai palotában, igyekezett vissza a biztonságosabb Gödöllői kastélyba, ahol aztán a kormányalakítás végett megkezdődött a magyar politikusok tömeges audienciája. A válságos helyzetre jellemző volt, hogy a budai udvarba ekkor felhívatták a Váti Gábor és Társa címfestő céget, s a királyi automobilokon díszelgő császári címert a magyar címerre kellett átfesteniük... [14] E napon futottak be a délnyugati front aggasztó hírei is. Míg egy esztendeje - éppen ezen a napon - a monarchia lendült sikeres támadásba a Piavénái, most az olasz hadsereg offenzívája bontakozott ki elsöprő erővel. Károly katonáinak egy része - nemzetiségi hovatartozás szerint - lélekben már a túloldalon állt, és nem volt fegyelmező erő, amely komoly ellenállásra vehette volna rá őket - a front néhány nap alatt össze is omlott, és a katonák megkezdték a parancs nélküli hazavonulást. Az uralkodó ekkor a leköszönt Burián helyett gróf Andrássy Gyulát nevezte ki közös külügyminiszterré, aki szerint a forradalmat már csak különbéke felajánlásával és megkötésével lehetne megakadályozni. Andrássynak, mint "régi embernek" a meghatározó politikai egyénisége rányomta bélyegét a magyar kormányalakítási tervekre, és véleménye, beleegyezése nélkül Károly a miniszterelnök személyében sem mert dönteni. Az uralkodó minden, a magyar politikai porondon még lábon álló politikussal, pártvezérrel konzultálni kívánt, ezért azok olyan tömegben jöttek Gödöllőre, hogy "az egész úgy feslett, mint egy minisztérium várószobája, ahol a kijárók adják egymás kezébe a ki61