Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

HELYTÖRTÉNET - Farkas György: Gödöllő a XX. század statisztikai adataiban

1930. Ipar forgalom Közszolg. -nyugdíjas Egyéb Település ker. elt. ker. elt. ker. elt. Máriabesnyő 188 210 103 173 45 22 Baromfitelep 2 7 4 5 2 0 Burgonyakisér leti telep. Méhészet 3 3 3 2 5 1 Babat 0 0 2 0 3 4 Haraszt 3 3 1 3 10 5 Szárító 0 0 1 3 1 0 Egyéb részei 3 9 1 0 0 3 Egyéb külterület 35 73 7 7 3 1 összesen: 234 305 122 193 69 36 A fenti statisztikai adatok egybevetéséből kitűnik, hogy a szomszédos Besnyőn mindinkább háttérbe szorult a mezőgazdaság, az ipar, kereskedelem és közszolgálat számottevő adataival szemben. Ez is jelzi Gödöllő városias jellegének folyamatos kialakulását. BELTERÜLET NÖVEKEDÉSE - ÉPÍTKEZÉS Gödöllő népességszámának emelkedése szükségszerű építkezéssel járt, amely a rendelkezésre álló belterület nagyságát is megemelte. A lakóházak száma - 4 évtized alatt - az alábbiak szerint alakult.(9) (A századforduló utolsó évtizedétől számítva.) 1890 1900 1910 1920 1930 Lakóházak száma 747 1119 1460 1711 2169 A növekedés száma 0 372 341 251 458 és %-a 0 49,7 30,4 17,2 26,7 Az építkezésben 1910-1920 között jelentkező visszesést az I. világháborúra, illetve az azt követő gazdasági válságra vezethetjük vissza. De a következő évtized már a belterület és az épülő házak számának növekedését jelzi. Miután az egyéni és a közösségi életkörülményekre egyformán hatással volt a lakóház, a lakások minősége, ezért szükségesnek tartjuk röviden ismertetni, hogy milyen anyagból épültek a lakóházak, illetve mi volt a tetőszerkezetük. Erre nézve 3 évtized adatai nyújtanak tájékoztatást. (A közölt forráshelyek szerint.) 46