Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Zichy István (1879-1951) festő- és grafikusművész: Napló (részletek)

ZICHY ISTVÁN: NAPLÓ (részletek) Az 1904-i nyarat nagyrészt Budapesten töltöttem. Kisebb vidéki kirándulásoktól eltekintve, csak Csórón voltam hosszabb ideig. Ott akkortájt dühöngött a legerősebben a bridge. Két még otthonélő unokatestvérem, ha a házban jó partner vendéget találtak, már reggeli után nekiült a játéknak. Míg én - aki soha sem voltam bridge-re beidomítha­tó - magamban olvasgattam, vagy sétáltam. - Alberts - a német festő - rendesen nyár vé­ge felé szokott Csórra jönni. Ilyenkor mi sem vesztegettük időnket, hanem elsétáltunk a szőllőbe, azt - valódi német módszerességgel - "felettük" a présházig, ahol aztán még a vincellér rakta elénk a legszebb érett fürtöket. Alberts nem sokat beszélt, de jó evő volt, így mindig értettük egymást. A következő télen nagyjában ugyanazokban a körökben mozogtam mint az előző téli idényben. De tavasz felé kimentem Gödöllőre Kriesch Aladár és Nagy Sándor művészkolóniájának látogatására. Kriesch akkortájt járt Kalotaszegen, és mind viseletta­nulmányaitól, mind attól amit az ottani nép jelleméről mondott, nagy kedvem kerekedett arra, hogy azt a vidéket én is megismerjem. - Júniusban útrakeltem, és Sebesnél - a vo­nat ablakából - láttam meg az első muszújos asszonyokat. Egy harmattól csillogó gyü­mölcsös fonott kerítésénél álltak a reggeli napfényben. - Bánffy-Hunyadon kiszálltam a vonatból és fiákerost szereztem. Hunyad, dacára festői templomának, dacára a piacán forgolódó színes viseletű népnek, ép oly stílustalan és kietlen volt, mint a legtöbb akkori vidéki város, vagy nagyobb helység Magyarországon. Ezért ott nem is időztem, hanem mingyárt kihajtattam Körösfő felé. Útközben Sárváron, az első igazi kalotaszegi falun mentem át. Ennek házai akkor még nagyrészt megőrizték régi magas szalmás fedelüket. A meredek szalmatetők lágy formáikkal, az időtől megbarnult vagy mohos-zöld színük­kel, harmonikus egységbe olvadtak a kertek fáival és az egész környező természettel. A házak alacsony falának meszelése csak keskeny fehér - árnyékos részein szürke - sávok­kal tarkázta ezt a komoly képet, amelybe a nők és a gyermekek ruhájának színei hoztak élénkséget. A kalotaszegi női viselet legeredetibb darabja a muszáj. Ez egy fekete plisszíro­zott szoknya, melynek alsó szélébe - belül - jó tenyérnyi széles, többnyire vörös vagy zöld posztósáv van bevarrva. A muszáj - amely alatt még egy fehér vászon pendelyt vi­selnek - elől nincs összevarrva, és annak két oldalát visszhajtva tűzik fel övükbe, hogy a színes posztósáv kétoldalt egész szélességében lássék. A muszáj elejét széles kötény fe­di. Ehhez a könyök alatt kézelőbe összefogott, bőujjú inget viselnek, melynek nyakát, kézelőit és minden varrását egyszínű hímzés díszíti; ez a fiataloknál vörös, az idősebbek­nél fekete szokott lenni. - A fiatal nők és gyermekek leginkább piros vagy sárga kendőt viseltek, amely nem az áll alatt, hanem a tarkón volt megkötve, így végei a háton feküd­tek. Az öregasszonyok fekete kendőjüket az áll alatt kötötték meg. A muszujos nők vö­rös-fehér-fekete színben tartott ruhájának szigorúan zárt, stilizált alakja volt. A kislá­nyok, egy a felnőttekéhez hasonló, vörös kivarrású - de bokáig érő - fehér inget viseltek. Az ing felett pedig könnyű vörös anyagból készült kis, hátulgombolós mellényt hordtak, 146

Next

/
Oldalképek
Tartalom