Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Maróti Géza (1875-1941) építész: Velenczei kiállítás, műcsarnok

olyan közvetlenek. Emlegetik a milanói kiállítást és a salla della anitset - úgy hogy elmúlik minden lámpalázam, csak ha a távolabb levő diseretül viszahúzódó nagy kíséretet látom - eszmélek rá, hogy mégis jó lesz vigyázni és nem lehet őket csak úgy ódalba böködni. A király a: elején négy-öt képnél lekontrollálta, hogy helyesen mondom-e - Mivel stimmelt - úgy a katalógust átnyújtotta egy odaintett adjutánsának! így hát igazán kedvesen és közvetlenül megnézlek apróra mindent az emeleten is. Majdnem mindent megvettek, amit előttük külön kiemeltem. Végül elértünk az én kiállított zeneszobámba. Mondanom se kell hogy tele volt piros azaleúkkal. A királyi pár elfáradva örömmel leült. külön-külön épen a harmoniummal és Teles márvány Beethoven fejével szemben a finom bőrdiványra. Hát most mi lesz? A királynőnek a köralakú tölgyfaburkolatú fém intarziás és fclirásos egész zeneszóba úgy nagyon tetszik. Miután a királyi pár látható tetszését kifejezte - a királynő magyarul megszólal - Tanár úr kérem játsszon valamit. - Királyi fenség én sajnos nem játszom, de ha talán fenséged volna oly kegyes a hangszert kipróbálni? - Ha megengedi megpróbálom. A királynő leült a nyitott kétmanuálos harmoniumhoz - és igen szép akkordokat improvizált, látható örömmel - én meg mellette állva hallgattam. A király pedig a divánon ült egy nagyon kedves emberi mosollyal, amilyent még nem láttam az arczán - a melytől egészen megváltozott. Behívta a kíséretét is. És a zeneszobám megtelt előkelő vendégekkel. Elhangzott a királynő finom játéka. A királyi pár elismerését újból kifejezve elbúcsúzott. Miközben a királynő kézcsókra nyújtotta a kezét - azt mondta hogy reméli hogy lát a pályaudvaron. Én épen az olasz admiralis motorosába kerültem. Egész szép kis zanzolás volt végig a Canale Grandén a Rialto alatt. A pályaudvaron a királyi párnak még hozzám is volt néhány kedves szava. Mig a királynő minden körülmény között nagyon kedves jelenség marad - a király - az első benyomásra talán mint kis ember kissé peckesen hat - de aztán kitűnik, hogy ha mint király egy kissé elfelejtkezik, úgy vannak igen meleg emberi registerci. Minden szervilizmus nélkül - mégis csak egész jó érzés volt az embernek a saját munkája révén egy kissé sütkérezni ott - ahol oly sokan a születésüknél fogva lógnak egész életükön át. Végre az is ritkaság nálunk, hogy a tervező művész vezeti a királyi párt - és nem egy hivatalos hátramozditó. A velenczei zeneszoba azután évekig ki volt állítva az Iparművészeti Muzeumban. ahol sokan olvashatták K. Lippich Elek gyönyörű rigmusait, melyeket nekem ajánlott jóbarátságból. ezen zeneszóba felírásai számára. Később ezen zeneszobát beépítettem zebegényi műtermem előterébe. Két remekbe készült fém-intarziás kottaszekrényét, a románok ott fogták a háború után - a kolozsvári muzeumban. A harmonium meg a Lcndvay u. műtermemben porosodik. Mind kevesebb király és királynő lesz Európában. Már nem remélem, hogy ismét egy királynő fogja érinteni a billentyűit. Ki tudja hogy mi lesz a sorsunk. Egy világháborút már végigcsináltam és most 1937-ben ismét nehéz felhők kerekednek. * (A szöveget betűhíven adjuk közre.) 137