Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Maróti Géza (1875-1941) építész: Velenczei kiállítás, műcsarnok

aztán a harmadik műtárgyl Én mini a minisztérium szobrászati szakértője akkor ezen gicscs üzemet kivégezhettem volna, mert tulajdonosa talán a kártya miatt állandóan a csőd szélén állt - de semmi módon nem indokolva - a ki követ dob dobd vissza kenyérrel elven állva, jószívűségből nem leltem meg. pedig ez művészi szempontból nem volt helyes dolog. Hát egyszóval mielőtt még a vclenczei tervezéshez hozzáfogtam volna - máris beleköptek a tányéromba - az én állandó jóakaróim. A Lippich által készített építési program úgy szólt, hogy terveztessék szép bejárattal egy lelülvilágitásos cca.18.00-10.00 alapterületű nagyterem, azonfelül néhány intimebb oldalvilágitású helyiség és egy külön terem iparművészeinek. Megjegyzem hasonló vagy kisebb méretű volt például az angol és a belga pavilion, a Giardini Pubbliciben. A terveket a minisztérium műszaki osztálya is felülbírálta, sokszor oly késedelmesen. hogy a tető vasszerkezete például a Battagliai vasgyárban már rég készen volt. a mikor a jóváhagyás egy év múlva megérkezett. Persze nem tudtam várni, mert az egész építkezésre tulajdonképen csak néhány szép hónap jutott, mert a téli munka nem ért sokat. Az egész műcsarnokot magyar czégek és munkások építették, csak a vasszerkezet, az üvegtető és a parketta nem volt Budapestről. Az olasz kormány vámmentességet helyezett kilátásba, ha ezt a mi minisztériumunk kérte volna. Én persze idejekorán felterjesztettem ezen propositiót. de cz az akta hajói tudom még ma sincs elintézve és a vámokat szépen megfizettük mert ezen műszaki hivatalok csak másokat tudnak lehetetlen terminusokkal és feltételekkel kergetni és megbolondítani, de maguk aztán bőven ráérnek egy aktán elmélázni. Akkor - részben az én ajánlatomra - Lippich barátom Kertész Kár Norbertet nevezte ki a minisztérium műszaki osztályának vezetőjéül. Nagy kár volt. később majd kitűnik! Benne voltam tehát ismét egy nagy hajszában, idegen országban, otthon a nyakamon már két tanári állással, folyton ide oda pendlizve Budapest és Velenczc között. Azt el sem lehet képzelni, hogy ez a gyönyörű Vclencze. hogy el van maradva az építkezési módszerek dolgában. Minden anyagot bárkán vagy csónakon kell persze szállítani. Műcsarnokunk csak néhány méterrel áll a tenger partjától. Hogy az építkezés ne süllyedjen, az egész épületet egy gondosan készült betonsarura kellett alapozni. Bevált, még máig sincs semmi baj. Nagy kinnal és éjjeli munkával, amelynél a kiilömbséget én fizettem a saját zsebemből, végre a megnyitás előtt elkészültünk ! Egyszerre csak a nagyterem közepén a parkett egy félméteres dombot kapott, én a hajamat téptem. Kisült, hogy a minisztérium által rámerőszakolt inferioris fiumei parkettezég volt a hibás. A szállító bárkája elsüllyedt a part közelében. Kiemelték és az alig száradt anyagot távollétemben lelkiismeretlenül feldolgozták. Közvetlen a megnyitás előtt egy záporcső kerekedett. Hát a nagyteremben jóformán esernyővel kellett járni. Akkor még nem ismerték a kitt nélküli üvegtetőt és az olaszok rém hanyag munkát végeztek. Pedig itt nappal pokoli melegek és éjjel nagy lehűlések vannak, tehát ezen szélsőségek miatt csak igen jó kittet és munkát lehet használni. Pestre sürgönyöztem üvegező munkásokért, mert igazán már nem tudtam hogy mit csináljak. Poldinak is vissza kellett utazni Pestre a Pucival. mert a szegény gyerek Velenczében szamárhurutot kapott. Minden összejött, ideges taposostt ember voltam, a legjobban szerettem volna magamat agyonlőni. Amint késő este ülök nagy búsan a hotel Danielli halljában - egyszerre hallom, hogy a portásnál egy hölgy a nevemet kérdezni. Egy nagyon elegáns fiatal vöröshajú hölgy volt. egy idősebb duenna társaságában. Giskra bárónő, aki a Mexicoban lévő urának az üdvözleteit hozta. Elmondtam neki minden keserűségemet és bánatomat, amint másnap kijött velem az építkezéshez. Ez a praktikus finom amerikai asszony 131