Kopin Katalin: Rejtek erdő. Csíkszentmihályi Róbert szobrász kiállítása (Szentendre, 2017)
vagy tágas téren megbúvó apró alak (Szarvas, 1969), üres váz, torzó (Az utolsó szarvas emlékműve, 1971), vagy szilaj legyőzője más vadaknak. De kiterítve is feküdhet a fölé magasodó vadász árnyékában, s felmutatható, súlyos trófeaként is megjelenhet. Talán az emberhez való hasonlatosságát és közelségét magán viselő Erdőjáró (1998) és Vándor (1998) a legmeghatározóbb ebből a sorból. Az emberlábakon lépkedő, szarvasagancsot viselő figurák átvezetnek egy új művészi szemléletmódhoz, melynek előzményét 1994-ben kell keresnünk. A művész ebben az évben alkotja meg állat-ember bestiáriumának első darabjait. Teremtett antropomorf lényeinek „evolúcióját” vizsgálva két fő ágat különíthetünk el: a panteista szemléletű alkotásokat, melyek a természet-can be majestic, mythical (Magic Stag, 1968) or a tiny figure hiding in the wide space (Stag, 1969), an empty skeleton, a torso (Memorial of the Last Stag, 1971) or the savage winner over other preys. It can also lie stretched out in the shadow of the hunter above it, and can also appear as a heavy trophy to show off. The Forest Ranger (1998) and the Wanderer ( 1998), with traits of human resemblance and vicinity, are the most significant from this series. The figures walking on human legs wearing stag antler lead us to a new artistic attitude, the antecedent of which originates in 1994. This is the year when the artist created the first pieces of his human-animal bestiary. Analyzing the „evolution“ of his anthropomorphist creatures there are two main strands: the pan-Csíkszentmihályi Róbert kiállítása a Ferenczy Múzeumban Exhibition of Róbert Csíkszentmihályi in Ferenczy Museum I97° 7
