Bodonyi Emőke (szerk.): Lélekvándorlásaim. Péreli Zsuzsa kiállítása. 2017.11.30 - 2018.02.25. Ferenczy Múzeum, Szentendre (Szentendre, 2017)
tel a hét pár élő faoszlopra támaszkodó gótikus égboltozat irányába. Jelen esetben a perspektivikus tér nem azt a célt szolgálta, hogy minél realistább legyen az ábrázolás, hanem hogy minél erőteljesebb hatást gyakoroljon és behúzza a nézőt a képbe. Péreli Zsuzsát korai alkotói éveitől kezdve mindig az emberek érdekelték, a sorsukat értelmezve helyezte őket alkotásainak középpontjába, az évek múlásával azonban elmaradtak a kompozícióiról. Az ember nélküli tájai egy tágabb szellemi tartományra, az univerzumra nyílnak, még akkor is, ha látszólag csupán tájképek lennének. Az Asha (2007-2008) az élet törvényszerűségeinek megértésével, finom színátmenetekkel érzékelteti egyszerre a négy évszakot, az élet körforgását, annak üzenetével, hogy egyidejűleg vagyunk mindenütt, és a jelen, a múlt, valamint a jövő mindig velünk van. Az Éjjeli Nap, nappali Hold (1998) című kárpit is több mint egy éjszakai csillagos tájkép. Középen, az égen egy piros keretes ablak látható, egyik szárnya befelé, felénk, a másik kifelé, a kép terébe nyílik. Az ablak elsősorban a jelenlétünket jelzi, hiszen számunkra van értelme kifejezni a kint és a bent jelentését, miközben a helyünket keressük a világban. Hasonlóan a létre utal a Benső zarándoklat (2015), valamint a Világosság (2017) egyenes, illetve kanyargós útja, amely egy lassan nyíló kapu irányába, illetve a szelíd dombokon keresztülvezet át. A Nap és a Hold, a nappal és az éjszaka, a fény és a sötétség, a kételyek és bizonyosságok együtt alakítják a világ dolgait. Ezeknek megértésével sorsunkra nekünk kell vigyázni, ahogyan a két utolsóként szőtt angyalkép is ezt közvetíti. Az Illuminatio (2012-2013) című kompozíción a felhőn ülő, szelíden szemlélődő angyal már visszatért társaihoz. A Ne féljetek! (2017) angyala azonban még erőteljesen mozgásban, elszállóban van, tekintetét viszont nem látjuk, mert üzenete mindenkire vonatkozik. A mai tárgyias környezetünkből egy emelkedett, tiszta világ felé vezet minket Péreli Zsuzsa művészete. A jelenért és a jövőért érzett felelősség során a mai, diszharmonikus világ problémái komolyan foglalkoztatják, a művészetnek ebben kitüntetett szerepet szán. Mégis, elsősorban a fizikai és a szellemi, a földi és az égi, az anyagi és a lelki értékek közötti egységet tárja elénk legtöbb alkotásában. Emőke Bodonyi My Spiritual Wanderings__________ On Zsuzsa Péreli's art Some consider weaving work for the convent. Completing a tapestry may take months or years, as the millimetre-thin yarns add up only slowly to form motifs in the course of what seems monotonous work in the eye of the onlooker. The same is its attraction for others. During work, they can see the composition in all its details before it is completed, the effect on the hues as the yarns touch and intertwine. This is what tapestry weaving means for Zsuzsa Péreli, as well as work in the convent, in a good sense. During the long, lonely hours spent by the loom, a time of complete immersion, she identifies with the soul of the figure or the scenery being woven to such an extent that she can become a "bird" or a "tree.” She inhabits a different entity with each work, wandering on to another soul when it is completed. She attributes an ethical significance to keepingthe tradition of tapestry weaving, because quality art that exhibits value and purity can counterbalance today’s troubled world. She weaves her tapestries herself, and at the beginning of her career she took part in the rejuvenation of the genre by setting out from the essential values of the material and the technique. Her painterly and poetic outlook is complemented with an inventive, often ironic forthrightness, and what is a frequently surrealistic set of instruments. Her oeuvre is like a slow-moving train, which passengers keep hopping on, but which no one leaves. The older works are the pillars of her oeuvre, which mutually interpret each other with the new ones. This is why every one of her exhibitions features former, already known tapestries. The stories of the figures and sceneries formerly woven are chapters in the constantly expanding novel of a life, as she pointed out in the catalogue of her 2015 exhibition in Pécs: “It was my latest tapestry, Internal Pilgrimage, that made me realize each work evokes a stage in my real life."
