Herpai András (szerk.): Vincze Ottó. Optimalizált távkapcsolat. Grafikai munkák. Ferenczy Múzeum - Barcsay Terem, 2015. július 2 - október 4. - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 9. (Szentendre, 2016)

A grafikák az installációkhoz hasonlóan jönnek létre. Vincze Ottó az alap ötletet elvont módon, minden magyarázat nélkül készíti el, amelyhez egyedül a mű címe jelenthet támpontot. Mégis a grafikák készítése a művésztől az installációktól eltérő gondolkodási struktúrát követel meg. Ebben rejlik a grafika nehézsége és egyben nagyszerűsége is. A sokszorosított grafika segítségével egy festmény vagy akár egy installáció is könnyedén reprodukálható, Vincze Ottó viszont ezt a lehetőséget kizárja, mert nem reprodukál, hanem újraértelmez, új világokat teremt. Ez látható a kizárólag a kiállításra készült Bájital az emlékezés határán (2015) című installációján is, amelyben rendhagyó módon a rézkarc adja az eredeti formai kiindulópontot. Ha összevetjük a grafikát és az installációt, láthatjuk, hogy a letisztult formavilág, a könnyed téma kereszteződéséből létrejött képi élmény mégjobban egyszerűsödik, a művész a főmotívumra fókuszál. Az ónlapokból létrejött „rajz” és a szövetből létrejött habkönnyű felület csak utal a mögöttes tartalomra.

A Barcsay Terem kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a különböző technikával készült szitanyomatok és rézkarcok egymás terét nem zavarva tudnak a nézőhöz szólni. Fő célunk bemutatni a művész útját a szitanyomatokon és rézkarcokon keresztül: hogyan lehet médiuma e két klasszikusnak is mondható sokszorosító ejjárás Vincze Ottó művészi útjának és az út során megfogalmazott üzeneteknek.

Bájital az emlékezés határán 2015, térinstalláció, 315 x 197 cm