Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)
Sümegi György: Perlrott Csaba Vilmos a Kecskeméti Művésztelepen
SÜMEGI GYÖRGY: PERLROTT CSABA VILMOS A KECSKEMÉTI MŰVÉSZTELEPEN 62. Prédikáló Krisztus, 1923 (Kát. 76.) 63. Burano-i részlet, 1919 (Kát. 75.) kollégákat és a Tanácsköztársaság lendületes majd vészterhessé vált időszakát.44 Perlrottnak- Iványi Grünwald és Pátzay Pál mellett - vezetői szerepet szántak a művésztelep köztulajdonba vétele esetén,45 ám erre az idő rövidsége miatt már nem kerülhetett sor. Perlrott egy évtizedes hazai és külföldi tanulmányai után került Kecskemétre. Addigra a festői tapasztalatok és a kiküzdött egyéni alkotói gyakorlata sajátos fölfogású festőt érleltek meg benne. A merész kísérletező, a műveivel szélsőségesen elutasító véleményeket is provokáló festő az 1910- es évek elejére meghiggadt, az addigi tanulságokat és hatásokat szintetizálva dolgozott. Még az emberi test közvetlen tanulmányozását, a modell utáni rajzolást is szorgalmasan gyakorolja, és néhány kiemelkedő akt-kompozíciója született.46 Színes rajzai, festmények vázlatai, előtanulmányai is maradtak fönn ebből a periódusából.47 Portréi közül - a Herman Lipót említéséből tudott Béhr Hildáét kivéve - csak Lőwy Ödön arcképé^3 tudjuk azonosítani.49 Az újságíró, lapszerkesztő Lőwy Ödön a Magyar Alföld hasábjain következetesen kiállt a művésztelep ügye, a modern művészet és Perlrott személye mellett. Kmetty János megfogalmazásában: „A sajtóban voltak viták, Lőwy Ödön dr. volt a sajtóvita lelke".50 Ugyancsak Herman Lipót Naplójából tudjuk azt is, hogy Perlrott és Lőwy már 1910-ben megismerkedtek, és ő lett a festő műveinek a legjelentősebb gyűjtője Kecskeméten.51 Az 1907-es, emblematikus Önarcképe után az 1910-es évek elején festhette az eredetileg Lőwy Ödön gyűjteményébe tartozó Önarckép szoborral című kompozícióját.52 Ezen fölfokozott, Matisse és a fauves-ok színvilágát egybeolvasztó, expresszív előadásmódban mutatja be magát félfordulatban. A kétkedést és magabiztosságot egyaránt sugalló tekintetű alkotó, a művészetet jelképező szoborra mutat, mivel ennek a kisplasztikának a társaságában meg önmagát.53 A szobor a képben önmaga jelentéskörein túl talán arra is utalhat, hogy a festményei síkjában, a két dimenzióban megjelenített plasztikák a harmadik dimenzió, a térbeliség, a térbe helyezettség illúziójával is képesek bővíteni, gazdagítani ezeknek a műveknek a jelentéstartományát. A csendéleti szituációban (drapériás asztalon, tálban gyümölcs, virágok, a háttér - néha drapériás - előtt) egybeszerkesztett, fölmutatott 'kép a képben’ elem és plasztika együttesének szinte program darabja lehetne az 1912-es Virágcsendélet,54 A szobor-torzó félig háttal van a csendéleti tárgyak között, a falon a szobor feje takarja a keretes kép alsó részét A legkülönösebb a kompozíció bal felén lévő, a három Grácia (=tavasz) jelenet egy kis tárgyon megjelenítve. A háttér stilizált festménye, a szobor torzó és a dekoratív jelenet együttesen többszólamú, a vizuális művészetek sokféleségét egyéni festői kontaminációjával, szug-
