Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)
Boros Judit: Nagybánya és Párizs - Kezdeti évek
BOROS JUDIT: NAGYBÁNYA ÉS PÁRIZS - KEZDETI ÉVEK Ha valaki felsorolja a tizenöt legjelentősebb (modern) magyar festőt, Perlrott Csaba Vilmos biztosan nem lesz a megnevezettek között. Hogy mi ennek az oka? A első talán az a magyar művészettörténetben rögződött narratíva, amely nehezen fogadta be azon alkotókat, jelen esetben festőket, akik „csak” festettek, akik soha nem mondták, vagy akikre mások nem mondták, hogy meg akarják változtatni (netán váltani) a világot, a nemzetet, vagy a művészetet. Ez az oka például annak is, hogy Vaszary János festészetével szemben még mindig érezni némi idegenkedést. Mind Vaszaryt, mind Perlrottot mindenekelőtt a festés maga érdekelte, az a viszony, amely az embert a látottakon keresztül köti be a létezés teljességébe. Nézni, látni és láttatni, komplex univerzumként kezelni a képet, miközben megmaradnak a kiindulási pontok, a fogódzók. A látvány struktúrája a kép szerkezetében transzponálódik művészetté, válik az egyetemes festészeti hagyomány részévé. A festett képek világába, pontosabban az évszázadok során keletkezett patak-, fa-, templomtoronyábrázolások világába ugyanis nem egy patakot, fát, templomtornyot kell beilleszteni, hanem a patak, fa, templomtorony a festő saját felfogása szerint megalkotott képét. Perlrott ebben a hagyomány által meghatározott világban élt, számára a valóság a képek világának valósága volt, abban gondolodott, ahhoz viszonyított, annak különböző darabjaival (alkotóival) folytatott képi diskurzust. Ebbe a diskurzusba a néző akkor tud bekapcsolódni, ha megérti a festő, jelen esetben Perlrott Csaba Vilmos kérdésfeltevéseit, felismeri, kikkel „beszélgetett", adott esetben milyen korábban feltett kérdésekre válaszolt, és így tovább. Ez nem könnyű munka, időt és odafigyelést, nem egyszer művészettörténeti ismereteket igényel. Perlrott tehát nem könnyű festő, nem elég felismerni a valóságos motívumot, amelyből kiindult, végig kell menni azon a szellemi úton, amelyet ő követett munka közben. 1. Férfi akttanulmány, 1905 (Kati.)
