Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)

Jurecskó László: A stúdiumtól a műig. Perlrott Csaba Vilmos grafikai munkássága

JURECSKÓ LÁSZLÓ: A STÚDIUMTÓL A MŰIG

diumra.14 Perlrott aktrajzait összevetve magyar kortársaival, elsősorban a neósok és a vadak képviselőivel megállapíthatjuk, hogy teljesen önálló úton járt. Talán nagybányai neós társai, Bornemisza Géza, Ziffer Sándor és Tihanyi Lajos által képviselt testfelfogás áll legközelebb az övéhez, akik rajzaikon szintén nagy gondot fordítottak a test felépítésének jelzésére. Ez a lehetőség Kernstokot is foglalkoztatta, de ő inkább a vonalak segítségével akarja meztelen alakjait felépíteni, továbbá Nemes Lampérth korabeli rajzain figyelhető meg hasonló törekvés, de ő a festői effektusokra helyezi a hangsúlyt. Perlrottéhoz hasonló következetesség egyetlen kortársa rajzán sem tapasztalható.

Perlrott kutató, rendszerező, konstruáló, majdhogynem tudományos felfogásáról tanúskodik a Magyar Nemzeti Galériában őrzött 1910 körül készült két tanulmánya is. Az első, feltételezésem szerint a Judit és Holoferneszéez készült. Az alakok rajzánál az előbb elemzett jegyek a jellemzőek, a kompozíció megalkotásánál a bonyolult mozgások és testek egymáshoz való viszonyát kívánja világossá tenni segéd- és dinamikai segédvonalak alkalmazásával. Ezek másik freskótervén, a triptichon jobb oldalán ugyancsak láthatóak. Szerkezetességre épülő következetes művei azonban egyáltalán nem szárazak vagy unalmasak, a mozgás kifejezése, a feszített kompozícióik miatt inkább expresszívek.

Perlrott 1911-ben is folytatja kutató munkáját, Ekkor Madridban elsősorban az expresszionizmus egyik elődjének, El Grecónak a munkáit tanulmányozza. Sőt eddigi gyakorlatától eltérően festmény és rajz kvázi-másolatokat készít a Keresztre feszítésről és a Szentlélek eljöveteléről. Utóbbi egy rajz, amely elsősor-