Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)
Boros Judit: Szabad, független utazó a modern festészet hazai és nemzetközi vándorútjain
120 I BOROS JUDIT: SZABAD, FÜGGETLEN UTAZÓ A MODERN FESTÉSZET HAZAI ÉS NEMZETKÖZI VÁ ségei között, mindvégig kitartva azonban az korszak modernista áramlatai mellett, 1925-26 telét és a rákövetkezőket, 1939-ig, a Perlrott házaspár Párizsban töltötte. Az He de la Cité-n, a Notre Dame-mal szemben béreltek szobát egy kis hotelban, amelynek ablakából Perlrott számtalanszor lefestette a katedrálist és a Szajnát. Az ablakból kitekintős kompozíciót ekkoriban kezdte csendélettel párosítani, ami egy régi kubista modell felelevenítését jelentette, nem csak Perlrott, hanem más késő-kubista festők munkásságában is (Juan Gris, Louis Marcoussis). Picasso egy 1919-ben Saint Raphael-ban festett munkája (Csendélet Saimt Raphaelban nyitott ablak előtt) tekinthető a hagyománnyá alakuló modell ősének, noha hasonló témájú képek nyilván korábban is szép számmal születtek, illetve maga Picasso is több változatban feldolgozta a témát. A Párizsban kialakított kompozíciós típust Perlrott Nagybányán is alkalmazta,23 a későbbiekben nem egyszer egy női akttal is gazdagítva a látványt és a kép szimbolikus olvasatát. Párizsban Perlrott általánosságban is a korábbi kubisták, George Braque, Louis Marcoussis, Juan Gris, Alfred Gleizes a dekoratív képeire, Picasso húszas évek eleji klasszicizáló formáira, illletve Deraín újklasszicista festészetére figyelt, továbbá mindazokra a számunkra ma már kevésbé ismert, a világ minden részből Párizsba sereglett festőkre, akiknek művei megtöltötték a város galériáit. Elmondható, hogy párizsi városképei, csendéletei, aktjai és az ezekből összerakott kompozíciók határozottan eltérnek korábbi képeitől. Jelentős elmozdulást eredményezett a huszas évek végén, harmincas évek elején keletkezett munkáiban az is, hogy sok esetben nem olajfestékkel, hanem temperával, papírra dolgozott, ami alapvetően megváltoztatta a képek tartalmi pozícióit, bizonyos eleganciát, könnyedséget, néha egy kis mondenitást kölcsönözve a látványnak. Ezzel a technikával újította meg aktkomozicióit is, (Párizsban és Nagybányán), kialakítva egy pár évig érvényes monumentális hatású, neoklasszicizáló, kicsit az új realizmus felé is kitekintő, egy- vagy többalakos képtípust. A forrást Picasso és Delaunay munkái körül kell keresni,24 hiszen a Salon des Indépendants 1925-ös kiállításáról írt beszámolójában Perlrott kiemeli 107. Szajna part (Párizsi híd), 1931 (Kát. 117.) 108. Notre Dame, 1937 (Kat 126.)
