Bodonyi Emőke: Hajdú László. Helyzetek és Érzetek. 2015. máricus 22 - május 24. MűvészetiMalom, Szentendre - MűvészetMalom kiadványai 8. (Szentendre, 2015)
Monográfia
J (Kék torony, 1989, Torony VII., 1989). Ezt követte a teljes képfelület vitális kidolgozása, és az így teremtett gesztusokkal teli univerzumban bukkant fel egy geometrikus alakzat, a tornyon kívül oszlopok és idolok, valamint egy sarkára állított négyzet, amelynek éle egy színével hasonló árnyalatú vízszintes fekvésű elemmel érintkezett. A mögéje eltérő irányú gesztusokkal jelzett sima háttér, az azt ölelő újabb négyzetes keret pedig egymás mögötti síkokra utalt. A sarkára állított négyzet, az egyensúlyi állapot és a kibillenés, vagyis a mozgás közötti pillanatnyi álló helyzetet rögzítette. Hajdú László egyik képének a címét a földanya, Gaia fiáról, Antheusról adta, aki a görög mitológiában hatalmas erővel rendelkező ifjú volt, és ereje fogytán csak meg kellett érintenie a földet, hogy újra erőre kapjon. A korszak összegző darabja a külföldi gyűjteményben őrzött, háromrészes Utazás (1989) című kompozíció, amely jól reprezentálja, hogyan öröklődött át a tálja. A geometrikus motívum, a torony, mint építészeti elem, emberi léptékű is lehetne, de valójában nem az, mert magassága meghaladhatja az ésszerűség határait. A torony metaforikus értelmezése hasonló az előző korszak tengerképének az emberi természetre is vonatkoztatott felfogásához. „A kép mintha egyszerre lenne a látvány jelzése és teljes elvonatkoztatás attól - a festmény univerzália is, nőmén is.”4 - fogalmazott Sík Csaba az 1996-ban megjelent Hajdú-katalógusban. Tegyük hozzá, a nyolcvanas években Hajdú mesterien egyensúlyozott azon a határon, hogy az alapvetően geometrikus művészete mégse legyen csak az, ugyanakkor saját bevallása szerint itt kezdődött el az elindulás a konkrét művészet irányába is. Nem véletlen az önmagán kívül semmire nem utaló négyzet beemelése az ekkori motívumtárába, amely egyértelmű utalás Malevics művészetére. Az évtized végére a torony körüli tér is gesztusokkal telítődött: megszűnt a tiszta és a vitális felületek kettőssége, ellentéte. A vitalitás kiterjedt a motívumon kívülre is, bár az alapformák, a torony, és a mögötte lévő, térérzetet keltő síkok, megmaradtak 15
