Beke László (szerk.): Instruktiv + Inter + Konkret. Művészet Malom Szentendre, 21. November - 26. Januar 2015 (Sankt Augustin, 2014)
16. Janos Szasz Saxon
16.2 Eigendarstellung János Szász SAXON Eigendarstellung: Saxon hat eine kohärente Theorie erstellt, die Theorie der „polydimensionalen Universen“. Dies ist eine einheitliche Weltauslegung, wobei der Punkt, die Gerade (die Linie), die ebene Fläche und die räumliche Figur eine bestimmte Rolle spielen, ohne dem wissenschaftlichen Weltbild unserer Zeit zu widersprechen, angefüllt mit individuellen Konzeptionen und subjektiven Ausdrucksversuchen. Der Künstler möchte als Grunderlebnis zum Ausdruck bringen, dass im System des Universums imposante Ordnung herrscht und die Dimensionsstrukturen von unendlich Klein (Nano) bis unendlich Groß (Giga) reichen. (Flier knüpft er bei den heutigen wissenschaftlichen fraktal- und chaostheoretischen Vorstellungen an.) Wir alle sind Teile des gleichen endlosen Prozesses, und die einzelnen Kunstwerke sind Verwirklichungsformen dieses Prozesses. Das Erahnen des Weltsystems ist zugleich die Idee von der Entstehung der Welt, welche die Motivation für das künstlerische Schaffen ist. (Das Schlüsselwort heißt hier „Kreation“, im Sinne sowohl der theologischen als auch - bei den Nonfigurativen und Konstruktivisten des 20. Jahrhunderts - ästhetischen Schöpfung (László ВЕКЕ: Polydimensionen in den Werken von János Szász SAXON) Szakmai bemutatás: Saxon koherens elméletet hozott létre, a „polidimenzionális univerzumok” elméletét. Ez egy egységes világmagyarázat, melyben szerepet kap a pont, az egyenes (a vonal), a különböző sík- és térbeli idomok, és amely nem áll ellentmondásban korunk tudományos világképével sem, mindazonáltal tele van egyéni megfogalmazásokkal és szubjektív kifejezési kísérletekkel. A művész annak az alapélménynek a kifejezésére törekszik, hogy a világegyetem szerkezetében lenyűgöző rend uralkodik, s a rendszer a végtelenül kicsi (nano) dimenzióstruktúráktól a végtelen nagyokig (giga) terjed. (Itt kapcsolódik a mai tudományos fraktál- és káoszelméleti meggondolásokhoz.) Egyazon végtelen folyamat kiemelt részei vagyunk mindannyian, s ennek a folyamatnak az egyes konkretizációi az egyes művek is. A világ rendszeréről alkotott sejtés egyben a világ keletkezéséről vallott elképzelés is, mely a művészi alkotás motivációja. (Kulcsszó itt a „kreáció”, a szó teológiai „teremtés” és - a 20. századi nonfiguratívoknál és konstruktivistáknál - esztétikai „alkotás” értelmében.) (ВЕКЕ László) Professional evaluation: Saxon Szász has created a coherent theory, that of “poly-dimensional universes.” This is a unified world explanation in which the point, the (straight) line and the various planar and spatial figures all play a crucial role and which does not contradict the scientific world view of our time either, albeit it is full of idiosyncratic formulations and attempts at a subjective expression. The artist tries to express the basic experience that an enthralling order governs the structures of the cosmos, whose system encompasses both the infinitesimal (nano) and the infinitely huge (giga) dimension structures. (This is how he relates to the considerations of fractal and chaos theory present in science today.) We all are the distinguished parties in one and the same infinite process and the works are concretisations thereof as well. Our anticipation of the system of the world is, at the same time, a notion of the emergence of the world, which inspires artistic creation. (“Creation" is a keyword here, both as a theological ‘genesis’ and - among 20th-century non-figurative and constructivist artists - as aesthetic ‘creation.’) (ВЕКЕ László) 194
