Beke László (szerk.): Instruktiv + Inter + Konkret. Művészet Malom Szentendre, 21. November - 26. Januar 2015 (Sankt Augustin, 2014)
10. Roland de Jong Orlando
Modul alapú szoborkonstrukciók Az Amszterdami Művészeti Akadémián folytatott tanulmányaim befejeztével (1990) a figyelmem arra irányult, hogy konstruktív szobrokat hozzak létre elemi modulokból úgy, hogy hasábokat vágok ketté, és aztán újra összeillesztem a szétvágott részeket. A hasábok elvágása után a két kapott részt azonban csak úgy lehet újra összeilleszteni, ha az egyiket elfordítjuk 180 fokkal. Ez a módszer viszont csak igen korlátosán engedélyezi 3D-s formák létrehozását. Szerettem volna ezért egy olyan modult felfedezni, ami hasonlóan a fentihez kivágható a négyszögletes hasábból, de ami arra is lehetőséget ad, hogy egyszerűen alkothassak vele 3D-s formákat. A keresett modulról munka közben aztán kiderült, hogy nem csak egy van belőle, hanem kettő is: egy forma és annak a tükörképe. Empirikus úton elkezdtem különböző kombinációkat létrehozni. Míg a régi módszer szerint egyetlen modul ismétlésének az eredménye egy „csavarthasáb” lett, addig mindkét modult váltogatva (egyesével, kettesével, hármasával) egyfajta körkörös forma jött létre. A két modul és a kombinációk sokasága birtokában művek egész sorozatát alkottam meg az ez utáni években, játszva a ritmus és a harmónia kínálta lehetőségekkel. Egy idő múlva aztán megint új impulzusra volt szükségem. Szerettem volna, ha a szobraimat egy még szabálytalanabb, még rendhagyóbb belső „progresszió” vezérli, és elkezdtem kísérletezni azzal, hogy változtatok a vágás szögén. Ezzel a vonal és a kör mellett egy további új geometriai alakzat jelent meg a munkámban az összeillesztés után: a spirál. A szobraim így még „természetesebbek” lettek, mivel a „növekedés” elemét is be tudtam vezetni az alkotásba. Az a tény, hogy a szobrokat logikus, szabályszerű módon konstruáltam meg, elősegítette, hogy helyi vállalkozókkal, műhelyekkel együttműködve - kisebb famodelleket alkalmazva - monumentális méretű acélszobrokat hozzak létre. Csak hogy néhány példát említsek ebből a körből: egy lakónegyed bejárata közelébe két hatalmas, spirális alakzat került. Egy önkormányzati épület mellett egy 11 méter magas spirál került felállításra. Egy általános iskola udvarán pedig egy nagy acélszobrot helyeztem el, amire a gyerekek fel is mászhatnak. Sok-sok éven keresztül kísérleteztem a modulok kombinációival. Habár egyéb szobrászati megközelítésekkel is szívesen próbálkoztam, mégis vissza-visszatértem e modulokhoz, minden alkalommal új lehetőségekre bukkanva. Ennek talán az az oka, hogy bármennyire is élvezem meghatározott szabályok alkalmazását az alkotói folyamat során, és akármennyire is igaz, hogy a szobraim gyakran ennek a tisztán átgondolt megközelítésnek az eredményei, azért mégsem csak egy ötlet puszta kivitelezését jelentik. Minden művem egy művészi folyamat során születik, melyben egyik dolog vezet a másikhoz. A mű a formákkal való játéknak az eredménye tehát. A modulokkal jelenleg is kísérletezem a folyamatban lévő projektjeimben, és igyekszem új és új alkalmazási lehetőségeket találni nekik. A kombinálás és az átrendezés - a többé-kevésbé módszeres megközelítés keretében - gyakran segíti olyan szobor születését, mely látszólag egyszerű, valójában azonban nagyon is összetett struktúra. Azt azonban nem szeretném, hogy bármely szobrom valamilyen matematikai szabály vagy numerikus rendszer „bizonyítéka” legyen. Végtére is, ha meglátunk egy műalkotást, az első élményünk esztétikai jellegű. A művész által létrehozott rendet, az arányokat vagy az egyéb szabályokat csak később tudjuk megragadni bizonyos intellektuális műveletek útján. A szellemi vizsgálódás nyomán azonban a műalkotás esztétikai értékelése is intenzívebbé válhat. 122
