Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
Kratochwill Mimi: Czóbel Béla érett korszaka 1925-1976
276. CZÓBEL BÉLA: ÜLŐ FIÚ, 1940-ES ÉVEK. PÉCS, ÜANUS PANNONIUS MÚZEUM 12 Színház, 1947. október 7. 13 A vitéz Sztójai Döme m. kir. Miniszterelnök által aláírt „mentesítő okirat” egy ideig megvédte Hatványt, aki mint Czóbel „kertésze” élt velük, bár a városban mindenki előtt tudott volt a kertész személye, (azon kívül Czóbel puritán élete során sosem tartott kertészt!) 14 Czóbel lapja feleségének 15 A könyvet Párizsban a Gallimard kiadó jelentette meg, „Anthologie de la poésie Russe du XVIII-e siécle a nosjours” címmel. 1946-ban őt is meghívták Genfbe a magyar művészküldöttség tagjaként, Ferenczy Béni, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Márai Sándor, Pátzay Pál, Szőnyi István és többek társaságában. A háború nélkülözései után e kulturális programokkal teli út mindnyájukra nagy hatással volt. Márai Sándor naplójában hosszú sorokat szentelt e svájci tartózkodásnak, összehasonlítva Svájc és Magyarország háború alatti helyzetét és állapotát. Márai Genfből Olaszországba utazott tovább, míg Czóbel, a háború után első ízben, Párizs felé indult. Útközben találkozott feleségével, Modok Máriával és több, mint hat év után viszontlátták szeretett városukat. Felkereste régi műtermét, amiből bizony sok minden szétszóródott, barátai közül sem talált meg mindenkit. Meglátogathatta Braque-ot, Matisse-t és erről itthon egy cikkben be is számolt.12Találkozhatott Hatvány Ferenc barátjával is, aki közvetlenül a háború után jutott ki Párizsba. Mióta 1944-ben menedéket tudtak nyújtani Hatványnak és leányának Szentendrén,13 csak levelezés útján tudtak érintkezni. Levelezésükből megtudhatjuk, hogy Hatvány ez időben nemigen festett, inkább emlékiratainak megírásával foglalkozott. Franciaország mellett Svájc is otthont nyújtott neki és családjának, ahol többször gyógykezelés céljából tartózkodott. Barátságuk halálukig tartott, leveleikben megható sorokkal emlékeztek viszsza régi életükre és együtt töltött hónapjaikra, éveikre. Hatvány e hosszabb párizsi tartózkodásuk során a festőt több műgyűjtővel ismertette meg, segített nekik kiválasztani Czóbel müvei közül néhányat, amelyet megvásárlásra javasolt.Tudomásunk szerint e müvek még a mai napig is a gyűjtők családjainak tulajdonában vannak, kollekciójuk megbecsült darabjaiként függnek falaikon. Még Párizsban tartózkodott, amikor 1948-ban elsők között kapta meg a Kossuth-díjat. Később, hazatérése után vehette csak át ezt a kitüntetést, amelyre nagyon büszke volt! Még ebben az évben meghívták Wroclawba, az Értelmiségi Világkongresszusra, ahol a magyar küldöttség tagjaival (Déry Tibor, Kadosa Pál, Vedres Márk stb.) együtt képviselték Magyarországot. Feleségének írt soraiból tudjuk,14 hogy Joliot Curie, I. Ehrenburg, A. Huxley, F. Léger, P. Picasso is jelen volt a kongresszuson. A régről ismert, orosz származású Katia Granoff párizsi galériájában 1950-ben nyílt meg Czóbel következő kiállítása. Nagy sajtóvisszhangot váltott ki e tárlat, és majd mindegyik cikk megemlítette, hogy Czóbel 1903-óta állít ki Párizsban. Az aktok és az enteriőrök mellett leginkább a Bárkáka tengerparton című képe keltett nagy visszhangot. Sajnos katalógus és fotók hiányában nem tudjuk rekonstruálni a tárlat anyagát. Ennek a kiállításnak a képei a galéria tulajdonosára is nagy hatással voltak, amiről még 1963-ban megjelent könyve Czóbelnek szóló dedikálása is tanúskodik: „Au grand peintre Czóbel en souvenir de notre collaboration et en signe de mon admiration. К. Granoff 1963”15 172 CZÓBEL, EGY FRANCIA MAGYAR
