Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
Bodonyi Emőke: Czóbel akvarelljei és grafikái
165. CZÓBEL BÉLA: MÓDOK MÁRIÁNAK DEDIKÁLT RAJZ, 1940-ES évek. Szentendre, Ferenczy Múzeum 166. Czóbel Béla: Annus, 1920-as évek. Szentendre, Ferenczy Múzeum 167. Czóbel Béla: Női fej (jobboldali nézet), 1923. Szentendre, Ferenczy Múzeum 168. Czóbel Béla: Masnis kislány, 1920-as évek. Szentendre, Ferenczy Múzeum Mint ismeretes, Czóbel elsősorban a legújabb képeivel foglalkozott, ezért is különös fontosságú, hogy lánya, Lisa Czóbel-Bergeest szerencsés módon egyben tartotta a nála maradt festményeket, rajzokat egyaránt, neki köszönhetően további kimagasló értékű grafikák jutottak két részletben a szentendrei Ferenczy Múzeum nyilvántartásába. A tőle származó nagyobb ajándékozás 1983-ban történt, amikor 52 alkotás, köztük számos litográfia és 2 rézkarc került a múzeumba, 3 festmény és egyedi grafikák mellett. 1997-ben pedig, immár az elhunyt Lisa Czóbel- Bergeest hagyatékaként a Ferenczy Múzeum képzőművészeti gyűjteménye újra kimagasló értékű anyaggal bővült, mint például Czóbel Hollandiában készült, emblematikus Fiú labdával című, 1916-os festményével, és további, ebből a korszakból származó grafikával. A szentendrei kollekció, ha nem is a maga teljességében, de a legszélesebb spektrumában mutatja be Czóbel rajzművészetét és azon belül is a különböző műtípusokat, az ismertebb jellegzetességű egyedi grafikák mellett nagyméretű szén- és krétarajzokat, akvarelleket, litográfiákat, valamint rézkarcokat. Czóbel Béla grafikai munkássága izgalmas kérdésfelvetésekre nyújt lehetőséget, gazdag anyaga alapján alkotói tevékenységének újabb módszereire mutathatunk rá. Áttekintésüket műtípusok alapján érdemes végezni, mivel feltételezhető, hogy azok megjelenése egy-egy alkotói periódushoz köthető. Elöljáróban a korai évek munkássága néhány ismert mű megemlítésével felidézhető. 1962- ben Pataky Dénes még joggal állapítja meg, hogy Czóbelnek az 1900-as évekhez tartozó grafikai alkotásait csak egy, a Magyar Nemzeti Galériában őrzött rézkarc képviseli.24 Akkor még nem ismerhette a nyolcvanas években szerzeményezett, 1907-ból való Álló női akt című (157. kép) rajzot, amely kiválóan reprezentálja az akadémikus stúdiumoktól messze eltávolodó művészt. Amíg a Münchenben rajzolt fej- és kéztanulmány még a rajzi kifejezés egy lágyabb, festőibb és iskolázott jellegű alkalmazását mutatja (i.kép), addig az egy évvel későbbi, a Julian Akadémián készült, díjnyertes Ülő férfi vöröskrétarajz (29. kép) az ottani stúdiumoknak megfelelő száraz és tárgyszerű modort képviseli. A modell szokatlan beállítása, a hosszúnak tűnő, felhúzott lábak és a leengedett jobb kar kihangsúlyozása azonban eredeti módon emeli ki a testfelépítés függőleges, inas és szikár jellegét. Ezzel szemben az 1907-es női aktrajz már a kifejezés új lehetőségeit kutatva, vastag, zárt kontúrú, erős, tömbszerű, nagyvonalú formában fogalmaz. Ebből az évből származik egy nagyméretű Arckép kékben (1907) című vízfestménye 156. kép.), amely kiválóan reprezentálja, hogyan válik Czóbel kezében az akvarell alkalmassá monumentális hatású kép kivitelezésére. A korábban felsorolt kiállítások esetében is tapasztalható volt, hogy Czóbel gyakran mutatott be akvarelleket. A technikát egészen korán alkalmazva kihasználta annak a lehetőségét, hogy hamar elérheti a felület színes és gyors fedését. A nem sokkal későbbi Bistro Cormeilles-ben (1913) 24 Pataky Dénes: Czóbel Béla. Művészet, 1962. október, III. évf. 20. sz. 18. Az Ülő nő, rézkarcot említi. Megtalálható többek között a Ferenczy gyűjteményében is. €*F\ Л tí/фг iC+,t CZÓBEL AKVARELLJEI ÉS GRAFIKÁI 113 169. Czóbel Béla: Kézimunkázó lány, 1923. Szentendre, Ferenczy Múzeum
