Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Dr. Ottomány Katalin: Rómaiak kora
Szemes fibula / Eye fibula Lapos korongok, gömbölyű formák egyaránt találhatók köztük. Néha bekarcolásokkal díszítették is, főleg a korai, kelta hagyományú darabokat. A kiállított példányok a pátyi vicusból, a perbáli telepről és az érdi M6-os autópálya építése során feltárt, Benta-patak melletti római villagazdaságból származnak. Agyagból vagy ólomból készítették a vízvezetékcsöveket is. A kiállított darab egy piliscsabai római villagazdasághoz tartozik, melynek segítségével a közeli patakból vezették le a vizet az épületekhez. A római katonaság saját maga gyártotta az építkezésekhez szükséges téglákat is. A szentendrei tábor bélyeges tégláin a legio II Adiutrix (segédcsapat), illetve szír cohors bélyegzői láthatók. E bélyegeken általában a csapat neve olvasható, és nyomon követhető belőlük egy-egy tábor vagy őrtorony katonai helyőrségének története. A rómaiak az egyes provinciákban új építkezési szokásokat is meghonosítottak, így ők terjesztették el a kőépítkezést is. A házak fűtését a padló alatt, illetve a felmenő falak üreges tégláiban áramló meleg levegővel oldották meg. A kiállításban a szentendrei tábor fűtőtéglái láthatók. A kelta bennszülött női viselet jellemzője a két vállon fibulával (ruhakapcsoló tűvel) megtűzött felsőruhaAöpeny volt. A római sírköveken láthatjuk azt az ábrázolást, ahol a kelta nők bokáig érő, finomabb szövésű alsó ruha felett, durvább posztóból készült rövidebb köpenyt hordtak. Övükbe lekerekített aljú kötényt erősítettek. Hátukra vetett kendőjüket, illetve a fejükről leomló fátylat a két könyökükön vetették át. Fejükön itt, Északkelet-Pannoniéban leginkább úgynevezett turbánfátyolt viseltek. E viselet jellemzői a nyakperec, a derékon megkötött széles öv, vastag gerezdes karperec és két szárnyas fibula a vállon. A római kultúra hatására egyre több bronz- és üvegedény, ékszer, használati tárgy került a provinciákba. Az egyes városok műhelyei látták el az egész környéket ilyen árukkal. A rómaiak étkezés után bronzkancsókban és a nyeles serpenyőkben hordták körbe a kézmosó vizet. Ugyanilyen készleteket használtak az áldozatok bemutatásánál a rituális Allatos fibuia 7 Zoomorphic fibula kézmosásra is. A kiállított tárgyak között mindössze egy mélyebb nyeles serpenyőt és ivásra szolgáló bronzpoharakat láthatunk. Üvegpohár és palack nagyon kevés kerül elő az ásatásokon, elsősorban a sírokban őrződtek meg. Ezekben a kora római sírokban még kis illatszeres üvegeket is találunk. A telepekről bronzedény-töredékek (serpenyő nyelek, kancsó fülek, szűrőedények, poharak), ládikafülek, különböző ékszerek, csipeszek, zárak, kulcsok kerülnek elő. Ilyen kisebb tárgyak (kulcsok, edényfülek, kolompok) nem csak bronzból, hanem hasonlóképpen vasból is készülhettek, bár ez utóbbiból már elsődlegesen inkább csak a szerszámokat (késeket, sarlót, fejszét, csákányt, stb.) készítették. Az ilyen szerszámok, bár a civil, mezőgazdasági jellegű telepeken is előfordulnak, de nagyobb mennyiségben elsősorban a katonai létesítményekből, a szentendrei táborból és a leányfalui őrtoronyból kerültek elő. A 4. században - miután már akadozott a katonaság központi ellátása - kialakult az úgynevezett parasztkatonaság, mely már szinte teljesen az önellátásra rendezkedett be. Ennek emlékei a sarlók, kapák, szőlőmetsző kések. A szentendrei táborból származó csonttárgyak egyrészt a mindennapi élet tartozékai (hajtűk, szerszámnyél, csontkorcsolya), másrészt a katonai viselethez, fegyverzethez kapcsolódó tárgyak (kardgomb, íjmerevítők). Diocletianus császár alatt, a 3-4. század fordulóján megkezdődött a Római Birodalom teljes gazdasági, politikai és katonai átalakítása. Pannonia Inferior-t kettéosztották. Észa-39 Csont hajtűk / Bone hairpins
