Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Dr. Ottomány Katalin: Kelták kora
KELTÁK KORA i.e. 5. század - i.sz. 1. század Az írott források tanúsága szerint a késő vaskorban, a Kr.e. 5-4. század fordulóján törtek be a Nyugat-Dunántúlra az első kelta népcsoportok. Az ezt követő évtizedekben a kelta nép megszállta az egész Kárpát-medencét. A Dunakanyar vonalát csak Kr.e. 279 után érték el. A Dunán átkelve ekkor telepedtek le a Gödöllői-dombvidéken is. Az itt talált illyr (pannon) népektől hódították el a területet. A kelta leletanyagból kiderül, hogy ezek az emberek erősen keveredtek az őslakossággal. A Kr.e. 2. századtól már név szerint ismerjük az itt lakó törzseket. Eszak-Magyarországon a boiok fennhatóság alatt több kisebb nép élt. A Kr.e. 1. század első felében a dák háborúk következtében felbomlott a bői szövetség s a század közepén megyénk területén megjelennek az eraviszkuszok. Nevüket a történeti forrásokon kívül érmeik RAVIS feliratából, illetve a római hódítás utáni feliratokról ismerjük. Őket találják itt a rómaiak, akik nem erőszakkal, hanem a törzsi arisztokrácia megnyerésén keresztül igyekeztek magukhoz láncolni és beolvasztani a keltákat, így a késő vaskori civilizáció elemei sokáig megmaradtak a provinciális római kultúra keretein belül. A kelták társadalmáról a temetők vallanak. A vezető réteget a harcos arisztokraták alkották (fegyveres harcosok és gazdag mellékletekkel eltemetett nők). Kezdetben a halottakat díszesen felöltöztetve, teljes fegyverzetben temették el. Hitviláguk szerint tehát az élet a túlvilágon folytatódott. A kelta harcos támadó fegyvere a kétélű vaskard, lándzsa vagy hajító dárda volt. Védőfegyvere a pajzs, amely fából készült, szélein fémpántokkal, s középen a kezet védő pajzsdudorral. Ecseren került elő egy ilyen pajzsdudorral lefedett urna, benne emberi csontmaradványok, olló, kések, fibulák, hólyagos lábperec töredékek, vaseszközök. A kelta időszak végén az elhamvasztott halott mellé szándékosan megrongált tárgyakat tettek. Páty-Malom-dűlőről ismerünk egy összehajtogatott kardot és kardhüvelyt, pajzsdudorral és nagy edényekkel együtt. Ekkorra már úgy tűnik a túlvilághitük is átalakult. A halállal a földi élet lezárult, s mivel használati tárgyaikra a túlvilágon már nem lesz szükség, megrongálva kerültek a sírba. A túlvilágot hitük szerint a szárazföldön, kocsin érték el, így a kocsikat, vagy csak jelképesen egyes alkatrészeit, a gazdagabbak mellé helyezték a sírba. A fent emlitett pátyi sírban kerékabroncsok is előkerültek. Ez a hiedelem él tovább a kora római, bennszülött kelta sírkövek kocsiábrázolásaiban. Urnasírokat több helyről ismerünk Pest megyéből, többnyire csak edényekkel (Pomáz, Tahitótfalu), de némelyikben gazdag fegyverkészlet is előfordul (Szigetmonostor, Farmos). A Vác-kavicsbányai temető 55 sírjából hétben nyugodtak fegyveres harcosok. Fegyverek gyakran csak szórványként kerülnek elő; a Duna medréből vas lándzsahegy és vaskard (Dunabogdány, Tahitótfalu), a budakalászi Zöld-barlangból lándzsa. Társadalmi rangjelző szerepe volt a sírokban az arany, illetve bronz nyakpereceknek. Ezeket a római korban már a nők hétköznapi ékszerként viselték. A díszesen felöltöztetett nők viseletéhez tartoztak a ruhakapcsoló tűk, a fibulák. A legkorábbi egy szentendrei példány, de még Püspökhatvanból, Vác-Kavicsbányából és Solymárról is ismerünk szépen díszített darabokat. A nők derekukon zománccal vagy kővel berakott 32 Bikónikus edény / Biconic vessel
