Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Rajna András: Rézko
RÉZKOR i.e. 4500 - i.e. 2700 A kiállításban időrendben haladva, a neolitikum után, az őskor időszakait tekintve, a rézkor következik. Érdemes megemlíteni, hogy ennek a korszaknak az elnevezése, más, főként nyugat-európai területen ismeretlenül cseng, ugyanis ott a hasonló időszakba keltezhető leleteket a fiatal neolitikumhoz (vagyis az újkőkorhoz) sorolják. Miért is akkor a külön elnevezés? A Kárpát-medencében a réz már a neolitikum végén megjelent, bár ekkor még csak importként. A kialakult kereskedelmi útvonalak közvetítésével főként dél felől kerültek az új tárgyak és az új nyersanyag területünkre, csakúgy, mint a régi termékek. Ezen új tárgyak főként ékszerek voltak, amelyeket a természetben is előforduló úgynevezett termésrézből hideg megmunkálással alakítottak ki. Az a felvetés tehát, hogy a réz ekkor jelent meg és vált a korszak névadójává, valójában nem igaz. Az elnevezésről a történészek már több, mint száz évvel ezelőtt hosszas vitákat folytattak. Végül a döntő érvet a korszak külön kezelése, valamint időben a kőkor és a bronzkor közé történő besorolása mellett az jelentette, hogy ebben a történeti korban a réz nem csak megjelent, hanem tömegesen használatba is vették és egyre fejlettebb technológiák kidolgozásával nagy mennyiségben állították elő és munkálták meg. így jelentek meg a kezdetlegesebb ékszerek után a sokkal mívesebb kidolgozású gyöngyök, karperecek és a rézkor középső időszakában a fegyverek, a nagy mennyiségű, néha meglepően nagy súlyú rézcsákányok, balták és vésők. Azt is fontos megemlíteni, hogy a modern kömyezetkutatási módszereknek köszönhetően ma már tudjuk, hogy a korai élelemtermelő újkőkor időjárásával ellentétben, a rézkor alatt az időjárás sokkal csapadékosabb és hűvösebb lett, ezzel párhuzamosan a növénytakaró is jelentős változáson ment keresztül, s előtérbe kerültek a hideget jobban tűrő állatfajok. Mindezen külső tényezők hatására a kor emberének életmódja is jelentős mértékben megváltozott. A korábbi, főként egy helyben lakó élelemtermelő közösségek lassan felbomlottak, a ma ismert nagy neolitikus telepekről a kisebb-nagyobb csoportok folyamatosan elvándoroltak, a gazdálkodás súlypontja pedig fokozatosan egyre inkább az állattenyésztésre tevődött át. A nagy telepek helyett az ezt követő időkből egyre kisebb, főként átmeneti települések nyomait ismerjük, a feltárt csontanyag alapján az állattenyésztésben a nagytestű kérődzők lettek a legnépszerűbbek. A mobilabb életmód miatt egy-egy népcsoport összetartó helye már nem a közösen használt település, hanem a temető lett. Kialakultak az egyre nagyobb létszámú, hoszszú időszakon át kizárólag temetkezés céljára használt területek. A temetések alkalmával a mellékletként a sírba helyezett tárgyak vizsgálata alapján pedig egyre világosabb kép kristályosodik ki a rézkori társadalom erős rétegződéséről. Néhány magasabb rangú személy sírjában a rézből készült ékszerek és a hatalmi szimbólumként megjelenő fegyverek mellett már az aranytárgyak is megjelentek. A rézkoron belül három fő periódust különböztetünk meg: a korai, a középső és a késő rézkort. A kiállítás is ezen tematika szerint halad. A korai rézkorban a korábbi neolit települések lassan felbomlottak, a Duna-Tisza közét és az ettől keletre eső területeket Tejesköcsög alakú edény, bodrogkeresztúri kultúra / “Milk-jug” pót, Bodrogkeresztúr culture 14
