Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Kovács Ágnes: Újkőkor
szolgáló tárolók lehettek, de a spirituális-vallási élettel is kapcsolatban állhatták, ugyanis egész edények, illetve az arcrészt ábrázoló töredékeik gyakran kerülnek elő áldozógödrökben. Az arcos edények nyaka mellett álló, oszlopszerű, megvastagodott fogantyúk valószínűleg az emberi karokat ábrázolják, míg a fogantyúkon látható kiugró részek a tengeri kagylóból csiszolt karpereceket. Az újkőkorban nem csak edényeket készítettek agyagból, hanem kanalakat, hálónehezékeket, szövőszéknehezékeket is. Agyagból készültek az idolnak nevezett apró szobrocskák is, amelyeket alapvetően a spirituális-vallási életben használtak. A kiállításban látható, agyagból megmintázott emberi láb valószínűleg szintén egy olyan, különleges edényről tört le, amelyet szertartásokon használtak. Az újkőkor fontos eszközei voltak a kőből csiszolt és pattintott szerszámok. A nyersanyagul szolgáló kova, illetve a radiolarit a Bakonyból és az Északi-Középhegységből származott, a híres, fekete színű obszidiánt pedig Tokaj környékéről szerezték be. A kisméretű, pattintott pengéket csontból vagy fából készült nyelekbe illesztették. Csiszolással készültek a kőbalták, a kővésők és az újkőkori települések gyakori, jellegzetes eszközei, az őrlőkövek is. Allatcsontokból ugyanakkor vékony, hegyes tűket, árakat csiszoltak, állati bordacsontokból simítókat készítettek. Az újkőkor különleges ékszerének és rangjelzőjének számított a vadkanagyarból csiszolt lemez. A kiállításban látható darab egy Cegléd környéki, középső újkőkori lelőhelyről származik. A korszak végén ezek a vadkanagyarból csiszolt lemezek párosával kerülnek elő felnőtt férfiak sírjaiból, mégpedig különlegesen gazdag mellékletű sírokból. A vadkanagyar lemezeket viselő férfiak valószínűleg fontos szerepet töltöttek be a közösségek életében, vezetők, esetleg kiváló vadászok lehettek. Az újkőkor korai és középső szakaszában még nem különítették el a temetőket, a halottakat a telepek szélén, általában annak már nem használt részein temették el. Az elhunytat gyakran sekély sírgödörben, néha a hulladékgödrök szélén, oldalra fordított helyzetben, felhúzott térdekkel és behajlított karokkal temették el. A középső neolitkori sírokban gyakran találunk kagylóból csiszolt ékszereket. Ezek az ékszerek a spondylus gaederopus kagyló héjából készültek, amely az Adriai-tenger és az Egei-tenger vízében egyaránt előfordul, és a távolsági kereskedelem révén jutott el a Kárpát-medencébe. Az egyik jellegzetes ékszertípus a kagyló héjából levágott, korong alakú, tenyérnyi nagyságú csüngő, amelyen két kis átfúrás látható. Ez a spondylusból készült korong gyerekek és felnőttek sírjából egyaránt ismert, általában a csontvázak derekán kerül elő. A kiállításban látható darab egy Cegléd környékén feltárt gyereksírban, a csontváz medencecsontján feküdt. A középső neolitikum másik kedvelt ékszere a nagyméretű kagylógyöngy volt. Ezeket a gyöngyöket a spondylus kagyló jobb héjának vastag, záró-forgó részéből csiszolták, nagyjából 2-6 centiméter hosszúak, legtöbbször henger alakúak lehettek, de Cegléd-Abony határában előkerültek kettős csonkakúp, illetve lapított gömb formájúak is. A nagyméretű kagylógyöngyök férfiak és nők, gyerekek és felnőttek sírjaiban egyaránt előfordult, a halottak nyakánál feküdtek. A neolitikum középső időszakáig a sírok általában szegényesek. A kagylóékszereken kívül esetleg egy kis edényt vagy okkerrögöt tettek a halott mellé. Egy abonyi sírban a halott feje mellé egy vörös okkerrel, földfestékkel megtöltött edényt helyeztek. Kivételesen gazdag Díszített edény, középső neolitikum / Decorated pottery, Middle Neolithic 10 Díszített edények, középső neolitikum / Decorated potteries, Middle Neolithic
