Herpai András (szerk.): NKA 2012. A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott művészek kiállítása. MűvészetMalom 2013. december 13 - 2014. március 23. - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 7. (Szentendre, 2014)
Komoróczky Tamás
TABLÓ V. I 2012 vegyes technika I 150x150 cm A másik 2012-ben megvalósuló egyéni kiállításom a Trafó Galériában „Minden eszik, minden megetetik” címen (2012 decemberétől 2013 január végéig) látható. G. I. Gurdjieff fejében fogant meg az az érdekes elképzelés, hogy a Világegyetemben minden létező minden másik létezőt „reciprok módon fenntart”. Azaz, minden eszik és minden megétetik testi, pszichológiai és spirituális értelemben egyaránt. Ahogy nekünk is ennünk kell, hogy fenntartsuk magunkat, jóval túl az egyensúlyi állapoton, azaz, ahogy a dinamikus, önműködő életfolyamat megkívánja, ugyanúgy működnek e struktúrák is, amikor azonos célból felfalnak minket. A kiállítás központi kérdése tehát az, hogy mit is etetünk viselkedésünkkel, gondolatainkkal, érzelmeinkkel? Mi az, ami belőlünk táplálkozik? A kiállítás annak az elemi harcnak a hőskölteménye, ahol minden dolog, fogalom, struktúra, természeti jelenség, élő- és élettelen rendszer, árú önmagáért és a fennmaradásáért küzd. A kiállítás a Trafó Galéria egész terére komponált komplex environment, melyben a különböző installációs elemek (neon, video, hang, szöveges munkák) összefüggésben is olvashatóak. FÜZÉR I 2012 margacsontok, acél I 220 cm Az egyik egyéni kiállításom 2012 májusában a budapesti Neon Galériában, „Szellemcsapda” címen kerül bemutatásra. A kiállítás anyagául szellemi világokkal foglalkozó hipotéziseket vettem önkényesen alapul. Ezek részben a memetika-koncepció inspirálta víziók, másrészt a hagyományos lélekkutatás évezredes belső hang megfigyeléseire reflektálnak. Ami e különböző területekben közös: az agresszivitás, ahogyan küzdenek a dolgok a bennmaradásért. Képesek tudatunkra hangolódni, eszmerendszereket szülnek, testük gondolatból és érzésből áll. Ahogyan a mérnek (gondolati örökítők) harcolnak a fennmaradásért és kiszorítják azokat, akik kevésbé tudnak alkalmazkodni, úgy a hallucinációs belső lények is alanyukra vannak utalva. Létük folytonossága érdekében saját dimenziójukba szippantják energiáikat és más lényekkel versengenek megmaradásukért a mindent átfogó hierarchia egy másik szintjén. Az idea az, hogy e hatásnak vagyunk kiszolgáltatva. Szabadulásunk lehetőségei: az elengedés - annak belátása, hogy nem mi töltjük az egonkat -, a kiürítés és a csapda állítása. A kiállítás központi eleme a falakon megjelenő - plotteresen kivágott - neuronhálózatot nagy méretben ábrázoló mintarendszer, melynek kusza struktúrái között jelennek meg a különböző tudományos tézisek, megjegyzések, fantáziák, kétkedések szövegképei. Ebben a rendszerben kerül elhelyezésre egy hanginstalláció, ami egy expresszív előadású belső hang-monológ, melyet a hallgató - mint a lény által címzett alany - élhet át. Kiállításra kerül még egy ködkamráról készített videó, ami vizuális analógiája lehet az elemi (szellemi, információs) részecskék ütközéseinek, egymásra hatásának, egymás kioltásának. A csapda egy neon-objekt formájában ölt alakot. 93
