Herpai András (szerk.): NKA 2012. A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott művészek kiállítása. MűvészetMalom 2013. december 13 - 2014. március 23. - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 7. (Szentendre, 2014)
Varga Patrícia Minerva
éveinek helyszíneit, mintha a Fekete Bojtár számkivetettsége című sorozatom képei (1990-es évek vége) valójában a sorai által maguktól festődtek volna. Tereire akkor ismertem rá, amikor személyesen is jártam az addig csak elképzelt lapos, kemény tájakon. Hogyan születik a kép? Én nem tudom. Mivel spontán festek, terv nélkül, néha magam csodálkozom a legjobban, hogyan alakult képeim tere, szereplői, elemei. így tényleg mondhatnám: magától. A művészetben az ember vagy „látó”, vagy „vak”. De a „látó” bizonyítékai semmit sem érnek a „vak” számára (Friedrich Dürrenmatt). Nyaranta sokat festek Tihanyban is, közelebbről az Óvárban, a kora-vaskori földsáncon, a Közép-Európában egyedülálló Avargyűrűn. 2010 őszén kezdem észrevenni, hogy jó pár képem tere ismerős. Bár műteremben festettem, hirtelen úgy éreztem, az ősi Óvárban vagyok. Nem tudtam szabadulni ettől. Tudtam, hogy sorozat fog születni belőle: Óvár, Vaskor, Vadarany tájak. Új sorozatom helyszínén a «fent és lent» került előtérbe: az Avargyűrűről a különös tihanyi tájra való letekintés. Egy ponton, ha állunk, látjuk körben a félszigetet, kívül körbevéve a nagy vízzel és belül két víztükörrel (Belső tó, és a félig elmocsarasodott Külső tó). Óvár, Vaskor, Vadarany tájak című sorozatom pár képének azonos címet adtam: Utas és Napvilág. A fentieket olvasva, a képeket nézve remélem, nem szorul magyarázatra, miért. Kiállításaimon Immár csaknem egy évtizede „Vadarany” jelzővel illetett benső tájképeimen a szereplők - figurák, lelkek - valahová vonulnak, vagy állnak és sejtelmesen néznek valamit. Valamiféle szertartáson vesznek részt. Fejük felett gyakran van két Nap az égen. A képek elemei Néhol misztikus kövek, amelyek hol elszórtan, hol körben állnak, némelyik anyaga fény (fénykövek) Aztán kirajzolódnak körök is a táj részeiként, anyaguk fény vagy víz, és láthatunk valósnak tetsző karámokat, utakat, folyókat, tengereket, de anyaguk gyakran fényből, tűzből van. Ráismerhetünk a táj sebeire is. A tér, ahol a drámai cselekmény játszódik Képeim tere húsz éve legtöbbször valós tájemlék. Az 1990-es évek eleji képeim nem kevésbé drámaiak, de azok belső térben játszódtak, lépcsők, folyosók útvesztőiben, nagy termek mélyén. Ekkor egy évtizedig statiszta voltam a Madách Színházban, ahol hatalmas díszletek között töltöttem félnapokat. A mostani tájemlékeim azonban (köztük paradox módon néhány „megelőlegezett” is) külső tereket feszítenek ki. Ebbe a ciklusba sorolom néhány irodalmi témájú képsorozatomat is. Például az időben legtartósabb, élményben legsúlyosabb Sinka István életleírásából fakadót, amely úgy láttatja bihari számkivetett 183 UTAS ÉS NAPVILÁG XIII. I 2013 olaj, vászon I 70x100 cm
