Herpai András (szerk.): NKA 2012. A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott művészek kiállítása. MűvészetMalom 2013. december 13 - 2014. március 23. - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 7. (Szentendre, 2014)
Varga Rita
HOCK-ÁRVÍZ I 2013 Alapvetően festőművész vagyok, Már közel hat éve dolgozom egy festészeti projekten, amit Ophélia-programnak hívok. A festészet mellett videó, fotó és public art installációs munkákon is dolgozok, hiszen a művészet más és más médiumai eszközként segítenek az alkotói folyamatokban és a műalkotások létrehozásában. Ezért az alkotói kommunikáció különböző médiumait egy-egy adott témánál, tematikánál választom ki és döntök a legmegfelelőbb használat mellett. Festményeim képi eszköze a fotó utáni festészet. Az ábrázolt képek egy-egy megrendezett akció eredményei. A sorozatok más és más helyen, időben, szituációban zajlanak és készülnek. Minden egyes sorozat megfestésénél különböző jeleket és szempontokat emelek ki. Ami számomra a legfontosabb a sorozatok készítésénél, az az idő ábrázolása. A sorozatokat 30x40 cm-es vászonra festem. Egy-egy sorozat általában 10 darab képből áll, szorosan egymás mellé installálva. Ezzel az attitűddel megjelenik festményeimen a filmszerűség, hiszen az egymás mellé rendelt képeknek lesz egy saját történeti narratívájuk. A sorozatokon kívül nagyméretű (160x220 cm-es) képeket is készítek. Festményeim témája az úgymond 21. századi nő újraértelmezése Opheliaköntösben. John Millias Opheliája számomra egy festészeti ikon. Amikor elkezdtem az Ophelia-sorozattal foglalkozni, az volt a célom, hogy hogyan fordíthatnám ki a képet. Nem egy halott nőt akartam ábrázolni, hanem egy női sztereotípiát leképezni. Az utóbbi években olyan képeket kezdtem el készíteni, amelyek valós személyek, megtörtént eseteit tárják fel és mindenképpen érezhető rajtuk valamiféle Ophelia-effektus párhuzama. Rendkívül izgalmas számomra, hogy egy fiktív hősnő idolját, hogyan tudom párosítani egy valós személlyel. Alkotásaimon egyrészt a nőiség problémáját, illetve a női történetek ábrázolási lehetőségeit feszegetem tovább, másrészt eddigi műveim sorát azzal folytattam, hogy kiemelten jelen idejűségként - ugyanakkor a múltra is utalva diszkurzív módon tudjak eseményeket, jelenségeket prezentálni. A képek fő témája az áldozattá válás és a kiszolgáltatottság, valamint az ezekhez viszonyuló tehetetlen vagy tenni nem akaró szociolektus. 181
