Herpai András (szerk.): NKA 2012. A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott művészek kiállítása. MűvészetMalom 2013. december 13 - 2014. március 23. - Ferenczy Múzeum kiadványai, C. sorozat: Katalógusok 7. (Szentendre, 2014)
Marton László Attila
Transcom2és a Transcomnet című interaktív installációim elkészítésekor elsősorban a migráció és az elmúlás témája foglalkoztatott. A migráció számomra nemcsak a helyzetváltoztatást, a mozgékonyságot jelenti, hanem ezzel együtt a lélek belső vándorlását, a személyiség fejlődését és változását is. Amikor az ember elhagyja szülőföldjét, országát egy új világgal szembesül és ismerkedik meg. Számára nem megszokott társadalmi szokásokkal, korlátokkal találkozik útja során. Integrálódik vagy visszatér. Ingázik vagy megállapodik. Vándorlása során egy számára teljesen új „irányvonalak” kiépítésén fáradozik, hogy az ismeretlen rendszerben újra eligazodást találjon. Rengeteg veszély, izgalom, új ismeretek és kihívások kuszaságában találja magát, ezzel együtt lehetőséget kap, hogy ismét felfedezze és megismerhesse önmagát. Ha a lelke megnyugszik, otthonra talál. Vajon meddig keresheti az ember az útját? S ha rátalál a bizonyosságra, lecsap rá a „SZAKÍTÓPRÓBA”? (A szakítópróba jelentése komplex: „Nagyon szerethet engem Isten, hogy ennyire próbál” Gyökössy Endre: Zarándokút Jézussal, fizikában az anyagok fizikai próbatétele, a párkapcsolatok próbatétele). A migráció témája mellett a sorozatban megjelent az emberi- és párkapcsolatok rejtettebb szimbolikája is. A társadalomkritika bevonásával, a társadalom és a gyászoló személy közötti viszonyok és kapcsolatok boncolgatásával. Foglalkoztatott, hogy miként vélekedik és bírálja a társadalom a gyászoló személyét? Milyen elvárásoknak kell megfelelnie a gyászolónak a társadalomban? Az együttérző, a segítő és a támadó magatartást próbáltam érzékeltetni a gyászoló szemszögéből, amikor a történtek után számára az élet értelme és az értékrendszere teljesen megváltozik. Ha valakit elvesztünk, egyfajta hiány keletkezik. Ekkor tanuljuk meg igazán, mennyire értékes az életünk. A kérdés az, hogy mit kezdünk egy ilyen esemény után. „Az élet akkor kezdődik, amikor az ember a halálos sebet megkapta” (Pál Ferenc: Tükör által világosan). Igazából az életünk nagy kérdései akkor merülnek fel, amikor ki-ki eljut arra a pontra, hogy nincs tovább. Az „igazából” szó azt jelenti, hogy itt jön egy olyan kihívás, amelynek megválaszolása a hit elmélyítése által lesz lehetséges. Aki egy ilyen helyzetbe belekerül, és egy ilyet átél, az nem fogja azt gondolni, hogy az ő tapasztalata és élménye viszonylagos élmény. Munkáimban nyomatékosan foglalkoztam a gyászmunka legvégső fázisával, az adaptációval és a megbékéléssel (gyógyulás TISZTULÁS ÉS KÖRFORGÁS I 2013 vegyes technika, fényvisszaverő reflexfólia, jelzőtábla I 105x75 cm és megtisztulás), amikor a veszteség elfogadása megtörténik és a gyászoló képes lesz a megfelelő életvitelre. Ilyenkor az ember képes viszonylagossá tenni saját, ezzel kapcsolatos élményét és tapasztalatait. Az új egyensúlyi állapot megfelelhet annak, hogy a gyászfolyamat végén egyesek pszichésen gyengébbnek, sebezhetőbbnek érezhetik magukat, míg mások olyan tapasztalatokra tesznek szert, amelyek növelik én-erejüket, fejlesztik küzdési képességüket. Ha súlyos trauma éri az embert, két út lehetséges. Vagy megroskad, vagy megerősödik. A Transcom2 és a Transcomnet sorozatokban leginkább a gyógyulást és megbékélést, a trauma pozitív feldolgozását próbáltam feldolgozni és szemléltetni, a személyiség fejlődéssel, a hit kapcsolatával és annak megerősödésével. Az installációhoz hang is tartozik, valamint interjúkat is készítettem gyászoló személyekkel, amelyek okostelefonnal, QR- kódok segítségével leolvashatóak voltak egy internetes blogról http://transcomnet.blogspot.hu. További információ a munkáról: http://kutato.mke.hu/2013/ 06/26/475/. 115
