Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Elmúlás és nosztalgia: A szentendrei szerb emlékezet transzformációi Kállay Béni, aki huszonegy évig volt a Monarchia közös pénzügyminisztere és mint ilyen, Bosznia- Hercegovina polgári kormányzója, még megélhette külpolitikájának nagy kudarcát, a Sándor király elleni merényletet és Karagyorgyevics Péter trónra kerülését, illetve a szerb-(osztrák—jmagyar viszony elhidegülését. A politikus 1903. július 13-án hunyt el Bécsben. Ezekben a zaklatott hetekben írta a szerbiai Nisben Pavle Sofric (1854-1924) - a szerbek Ipolyi Arnoldja - történelmi esszéjét, a Momenti iz proslosti i sadasnosti városi Sentandreja [Momentumok Szentendre város múltjából és jelenéből] című könyvet.28 Ebben a szentendrei történeti-népismereti munkában a szerző, lengyel és orosz középkori krónikákra, valamint kortárs szerb történészekre hivatkozva, lehetségesnek tartotta, hogy már a rómaiak előtti Pannónia is szláv, sőt mi több, szerb föld volt. Az itt élő (szerb) őslakosoktól- Sofric szerint - maguk a rómaiak is sok mindent tanulhattak a mezőgazdaság, az állattartás és a bányászat terén.29 A budapesti egyetemen végzett történész számára - éppen a magyar történeti irodalomból és a történeti-jogi érvelésből ismerhető módon - kulcskérdésnek számított, hogy bizonyítsa nemzete, és azon belül is a szentendrei szerbség autochton mivoltát, minél ősibb történetiségét. Tudta, hogy a magyar történeti jogfelfogásban csak annak a közösségnek, nemzetnek lehettek jogai, amelynek volt történelme.30 Ráadásul: mennél régibb a történelme, annál több a jussa. így az ősiség és a nemzeti jellem Sofric művéből sem hiányozhatott. A római kolonizációt megelőző korokra visszavezetett - de legalábbis feltételezett - pannóniai és szentendrei szláv-szerb történelem legendás- Sofricnál is fontos - alakja az az Andronikosz, aki Pál apostol tanítványaként mint szirmiumi püspök tevékenykedett Pannóniában, és akinek a legenda szerint a szlávok apostola, Metód lett az utóda a 9. század közepén.31 Sofric népi mendemondaként ugyan, de említette Andronikosz és Szentendre kapcsolatát. A szentendrei és a szerbiai hagyományokat a maga korában legjobban ismerő szerző régi, gazdag szentendrei szerb patrícius családból származott, ősei között a 18. századtól kezdve kiemelkedő közszereplők voltak mind a pravoszláv egyházközségben, mind pedig a helyi önkormányzatban.32 Andronikosz említése művében éppúgy lehetett nemzeti filológusi munkájának, mint a szentendrei szájhagyomány lecsapódásának a következménye. Mint Budapesten iskolázott szellemtörténész, Sofric pontosan tudta, hogy a nemzeti jellem a történeti időben nem egységesen nyilvánult meg abban a konstrukcióban, amit történelemként tárgyalt. Ebben a szellemtörténeti hagyományban nyilvánvaló volt, hogy léteznek bizonyos korok, helyek, sőt emberek is, amikor, ahol és akikben leginkább testet ölt a szellemtörténet tárgya, a nemzeti jellem. A majd’ két évezredet átölelő munka főként Szentendre (szerb) fénykorára, a jeles szentendrei szerb egyházfőkre és hangsúlyosan a kereskedőkre. Ez utóbbiak kiemelésével nyilvánvalóan a polgárosodásban elmaradt Szerbiát, a szerb értelmiséget és politikát igyekezett felébreszteni, jelezve, hogy az egykor Szentendrén materializálódott szerb polgári-kereskedelmi szellem a 20. század elején aktuálisan nem annyira Szerbiában, mint inkább az Adria-parti Dubrovnikban (az egykori Raguzában) „lakott”. Sofric (nemzeti mitológiát kutató és egyben alkotó) történész-filológusként egy kétezer éves szerb múltat vázolt fel és korának megfelelően, tisztességes nacionalista szerzőként igyekezett a nemzeti jellemet a szerb nemzeti történelemben mellékszálnak tűnő szentendrei történetben is kidomborítani. 57. kép Szerb népviseletbe beöltözött pár a szentendrei templomdombon, 1960-as évek (FEMÚZ, F14618) 28 Sofric 2005 [1903]. 29 Sofric 2005 [1903]: 6-7. 30 A magyarországi „Südostforschung” kapcsán, magyar-román vonatkozásban ugyanezen jelenségről: Kende 2003. 31 Sofric 2005 [1903]: 22-23; Markovié 1988: 31. (Markoviénál a „fejezet” címe: Episkopska stolica sv. Andronika.) 32 Baéko 2009:185. 95
